Szerelmi bűntények nyomába eredtünk Feiszt György levéltárossal

„Némely házasság olyan, mint a szűk cipő, fessnek, kényelmesnek látszik mások előtt, de annak, aki viseli, sokat kell szenvednie” – idézi a levéltáros a Vasvármegyei Napló tudósítóját, aki egy 1911-es eseményt kommentált, amikor a helybéli kovácsmestert úgy elverte a felesége egy kampósvégű esernyővel a kocsmában, hogy a végén az asszonyt a rendőrség, a férjet pedig a mentők szállították el.

Ugyanabban az évben történt az eset, szintén a Vasvármegyei Napló írta meg, hogy egy vasúti hordár gyerekkori szerelme után vágyakozva elköltözött a feleségétől, szerelme pedig ünnepi ruhában szökött el a férjétől. A Hungária kávéházban mozi mellett szórakoztak, innen az Unger vendéglőbe mentek mulatni. Hajnali négykor távoztak a hordár lakására, ahol érzelmes versidézetekkel telezsúfolt búcsúleveleket írogattak sötét gondolataikkal vívódva, fegyvert fordítottak maguk ellen. Az öngyilkosokat délelőtt tízkor fedezték fel. Az asszony holtan feküdt a díványon, mellette ült a férfi, ő mesélte el a történteket. Először az asszony lőtte meg magát, majd a férfi, a megbeszélés szerint háromszor, de a férfi nem halt meg. Fél tízig várta a halált. Mivel megszomjazott, kivánszorgott vízért a konyhába, a szomszédok hallották meg nyöszörgését. Megműtötték, de sikertelenül, két hét múlva érte utol a halál.

Feiszt György pszichologizálva azt mondja: az emberi habitus dönti el, hogy szerelmi válság esetén a sérelmet szenvedett saját maga, vagy a külvilág ellen fordul-e. Mi lehet a kiváltó ok? Ismét a századfordulós Vasvármegyei Naplót lapozzuk, mire jutott a tudósítója, miután átnézte a hivatalos közlöny „házasélet visszaállítására” vonatkozó rovatait. Azt a választ adja, hogy „nem igaz, hogy a felsőbb körök különlegessége a válás, mivel a válópörök többsége az alsóbb népség soraiból veszi ügyfeleit. Az egyszerű emberek is, akiknek egyedüli gyönyörük a házasélet, megunják egymást. Talán éppen azért, mert olyan nagyon egymás mellett voltak és mindig csak egymásban gyönyörködhettek. Az a sok változatosság, amelyet az úri élet nyújthat, megvédi a házasságot a megunástól. A szegény paraszt ezzel szemben – lelki kényszerűségből kergeti el feleségét, akivel megunta az egyhangú életet és abban keres változatosságot, hogy másik után néz.”

Vannak „különleges” kapcsolatok is. A Vasvármegyei Napló egész oldalas cikket szentelt annak a leszbikus viszonynak, amely tragédiával végződött. Szállodai alkalmazottként dolgozott két kőszegi nő, akik a hotel egyik szobájában töltötték az éjszakát, amely az utolsó lett. „Az életben nem tudtunk egymáséi lenni ezért kellett a halálba menni” – így szólt a búcsúlevél, amelynek megírása után a szakácsnő szíven lőtte társnőjét, azután a saját halántékához szorította a revolvert, és magához is végzett.