Nemzetiségek napja: rangos elismerést kapott Ropos Márton

Ropos Márton Felsőszölnökön született, és a győri bencés gimnáziumban és a sorkatonai szolgálatban töltött évek kivételével itt élte le egész életét. A rendszerváltás előtt Alsószölnökön működött a közös tanács, az itt eltöltött évek alatt az államigazgatás valamennyi szegmensébe beletanult, majd két évre tanácselnöknek is megválasztották. 1990-ben ő lett a falu első polgármestere. 1995-től nyugdíjba vonulásáig a faluvezetői és a nemzetiségi önkormányzati elnöki feladatokat párhuzamosan látta el, ma nyugdíj mellett végzi az elnöki teendőket, ma is tiszteletdíjért.

– A Parlament 1993-ban fogadta el a kisebbségi törvényt. Ezt megelőzően mindenki járta a maga útját – meséli az önkormányzatiságot megelőző időszakról. – A Magyarországi Délszlávok Szövetségének térségünkben egy tagja volt, s egy oldalt kaptunk az újságban. A szlovén falvakban azért működtek amatőr művészeti csoportok. A fiatalok a művelődési házban találkoztak, már akkor is megszerveztük a farsangi meg a szüreti mulatságot, szlovén hagyományok alapján. Hivatalos szervezetünk azonban nem volt, a határon pedig egészen 1992-ig csak Bajánsenyénél lehetett átmenni.

A nemzetiségi törvény megszületése után a magyarországi kisebbségek önszerveződése lendületet kapott. A szlovéneknél is megalakultak a települési, majd 1995-ben az országos önkormányzat is.

– Úgy éreztem, hogy szeretnék a nemzetiségi lét új formájának is a részese lenni. Indultam, és a közgyűlés megválasztott elnöknek. Sikerült elérnünk, hogy az országos önkormányzat központja ne a fővárosban, hanem Felsőszölnökön legyen. Ez így indokolt, hiszen a magyarországi szlovének túlnyomó többsége itt él egy tömbben a hat faluban és Szentgotthárd-Rábatótfaluban. Nyitottunk azért egy kirendeltséget Budapesten is.

Ropos Mártonnak ez a hatodik ciklusa az Országos Szlovén Önkormányzat élén. Mára úgy megsokasodtak a feladatok, hogy főállás mellett már nem is tudná ellátni az elnöki teendőket. Az eltelt jó két évtized alatt apró lépésekben haladva megteremtették az alapokat, az elnök úgy érzi, most már eljött az ideje a nemzetiség fejlődésének.

– Az egyik legnagyobb hord­erejű változás az volt, hogy 2012-ben az önkormányzat vette át az oktatási intézményeket és a szlovén nyelvű médiát. Ezzel a Rába-vidéki szlovénség a saját kezébe vette a sorsát, így sokkal többet tudunk tenni az anyanyelvi oktatásért és egyéb, a nemzetiségi kultúra továbbéltetését szolgáló kezdeményezésekért. Elindítottuk a Szlovén Vidék Közhasznú Nonprofit Kft-t, aminek gazdaságélénkítő hatását a helyi kistermelők már érezhetik.

A hosszú ideig tartó elszigeteltség alatt a Rába-vidéki falvak gazdasági és infrastrukturális fejlődése elmaradt az országostól. Ahhoz, hogy a határ menti falvakban élő fiatalok ne vándoroljanak el, javítani kell a feltételeket. A szlovének számára most nagyon jó alkalom kínálkozik a kitörésre. A Szlovén–Magyar Kisebbségi Vegyes Bizottság ajánlást tett arra, hogy a szlovén és a magyar kormány hozzon létre egy gazdasági alapot, amelynek felhasználásában az itteni igényeket veszik alapul. Az önkormányzatnak a mintaprogram keretében három hónap alatt el kellett készítenie a Szlovén Rába-vidék térségfejlesztési programját. A vaskos dokumentumot novemberben benyújtották a Pénzügyminisztériumnak, az a kormány elé terjesztette, és várhatóan még januárban kormányhatározat is születik.

– Egy szakértő cég bevonásával dolgoztunk a program létrehozásán – magyarázza az elnök. – Összehívtuk a falvak szereplőit az önkormányzatoktól a vállalkozókon, civil szervezeteken keresztül az egyházakig. Nagyon jó közös munka jött létre, mindenki komolyan vette a lehetőséget. Annak ellenére, hogy felső összeghatárt nem húztak meg, megalapozott, reális igények kerültek bele a dokumentumba. A fejlesztések között szerepelnek infrastrukturális nagyberuházások, kisvállalkozások támogatásai, a turizmus feltételeinek javítása, tűzoltó vagy a sportegyesületek erősítése. Ha a dokumentumot elfogadják, remélhetőleg már az idén elindulhatnak az előkészítési folyamatok, és 2020-ra, 2021-re eljutunk a kivitelezésig.

Hatalmas munka áll most az önkormányzat mögött és még nagyobb vár rá, hiszen az érkező támogatási összegek kezelése, pályáztatása, a fejlesztések összehangolása nem lesz egyszerű. De megéri, mert a Rába-vidéken talán felgyorsulnak az események. Ropos Márton így fogalmaz: most értünk el odáig, hogy a sok éves elzártság után, amikor mindenki csak menekült innen, ez a szorgalmas kis közösség végre kap némi kárpótlást. A projekt egészén végigvonul az a szemlélet, hogy a fejlesztések a szlovénség identitásának megőrzését, kultúrájának fennmaradását szolgálják. Ropos Márton fontosnak tartja, hogy az alapból minden, az itt élő és tevékenykedő gazdasági szereplő vagy szervezet részesülhet.