A kiszolgáltatottság – Olvasónk nem az életkora, a betegsége miatt él idősotthonban

Évekkel ezelőtt diagnosztizálták a szklerózis multiplexet Horváth Bélánénál. A központi idegrendszert érintő autoimmun betegség az esetek jelentős részében rokkantsághoz vezet. Nála is ez történt. Rövid idő alatt annyira leromlott az állapota, hogy a családnak be kellett látnia, gondozását egyedül nem tudják vállalni, ezért otthonba kell költöznie, ahol a megfelelő ellátást napi 24 órában biztosítják neki. – Olyan intézményt kerestünk, ami közel van, megfizethető, és nem utolsósorban szép környezetben is, így esett a választás a Kőszegi Szociális Gondozási Központra – mondja Horváth Béla, aki felesége kívánságára fordult szerkesztőségünkhöz.

Kérte, látogassuk meg őt: mesélne arról, milyen az élet az otthonban, ahova 2014 nyarán költözött be. – Eleinte minden rendben ment, én is kőszegi vagyok, sok nővért személyesen ismertem, örültünk egymásnak. Kifejezetten sokat jelentett ez akkor, hiszen 53 évesen bekerülni 80-90 éves emberek közé nem volt könnyű. Amíg többé-kevésbé tudtam gondoskodni magamról, nem volt gond. Két évvel a beköltözésem után viszont – amikor az állapotom annyira leromlott, hogy önállóan már nem tudtam magam ellátni – egyre többször tapasztaltam, hogy nem megfelelően bánnak velem. Sokszor órák telnek el, míg megitatnak. Hiába hallom, hogy elmegy a szoba előtt a nővér, nem néz be egyszer sem – kezd bele történetébe Horváth Béláné, aki ma már a legalapvetőbb napi feladatokat – evés, ivás, fürdés, vécéhasználat – sem tudja önállóan elvégezni.

Olvasónk teljesen ágyhoz kötött, bal kezét képes már csak mozgatni egy kicsit, azt is csak reggelente, amikor még van egy kis tartalék ereje. Elmondása szerint sokszor gond van a fürdetésével és azzal is, ahogyan tisztába teszik. Van olyan nővér, akinek meg sem engedi, hogy bepelenkázza, mert olyan hanyagul csinálja, hogy inkább megvárja, míg érkezik egy kedvesebb ápoló. – Mert azért vannak köztük kedvesek is – hangsúlyozza. Régen még levitték levegőzni, sőt egykor még maga járt ki, de ma már senki sem kérdezi tőle, hogy nem szeretne-e néha egy kis friss levegőt szívni – meséli, majd hozzáteszi: – Az otthon többi lakójával nincsenek hasonló feladatok, ők idősek ugyan, de jobbára ellátják magukat, itt csak én jelentem a gondot. Bár Horváth Béláné ágyhoz kötötten kénytelen élni, szellemileg teljesen ép, mégis – mint meséli – volt, hogy szellemi hanyatlás ellen írtak fel neki gyógyszert, ami szerinte megalázó, ahogyan az is, hogy sokszor nem beszélik meg vele az ápolását érintő kérdéseket sem.

Férje úgy érzi: sok gondozó szívességnek tekinti, ha feleségét meg kell itatni vagy néha meg kell mozdítani – hogy ne legyenek felfekvései –, holott nekik ez a munkájuk, amiért ő fizet, nagyjából 100 ezer forintot havonta. Mivel az otthonban felszolgált ételt sem tartják megfelelőnek, inkább arról is maguk gondoskodnak. Egy időben azonban ennek a lehetőségét megtagadták tőlük, ugyanúgy felszámolták költségként az ételt, mintha azt nem a család intézte volna, mindezeken túl még a szabad orvosválasztás lehetőségét is elvették tőlük – sorolják az évek alatt felgyűlt sérelmeket, amelyekből, úgy tűnik, tényleg sok akad. – Egyszer a feleségemnek orvosi vizsgálatra kellett mennie, és annak ellenére, hogy csak délutánra kapott időpontot, már délelőtt jött érte a betegszállító, hogy aztán órákig a kórházban várakozhasson egyedül – meséli Béla még most is feldúltan.

A problémák nagy részéért a vezető gondozót teszik felelőssé, akivel az évek során megromlott a viszonyuk, és mivel kiszolgáltatott helyzetben vannak, nem sok esélyük volt vele szemben, így végül az intézményvezetőhöz fordultak. Raposa Helgát kérdéseinkkel mi is megkerestük. Írásban válaszolt. Levelében az áll, hogy az említett panaszokról múlt év decemberében szerzett tudomást. Az étkezéssel kapcsolatos kifogásról azt írta: az egy sajnálatos félreértés eredménye volt, azonban időközben ez a probléma megoldódott. És bár a betegszállítók időbeosztásáról nem az intézmény dönt, az említett esetben a vezető gondozó szóvá tette a betegszállítónak a túl korai érkezést.

Az intézményvezető elmondása szerint a beteg háziorvosa jelezte, hogy nem tudja felelősséggel vállalni Horváth Béláné gondozását, ezért vizsgálja azóta őt is az intézmény orvosa. Raposa Helga hangsúlyozta: a panaszok miatt felhívta a gondozónők figyelmét arra, hogy munkájukat még körültekintőbben végezzék. Az otthonnak van egy működési rendje, amelyben igyekeznek az ellátottak igényeihez alkalmazkodni, ennek ellenére előfordulhat, hogy mindenkinek a szükségleteit nem tudják azonnal kielégíteni. Az említett betegség nem zárja ki az idősotthonba való felvételt, így amennyiben a kérelmező kezelőorvosa indokoltnak tartja az elhelyezést, a betegségre hivatkozva nem is lehet megtagadni. Az intézmény személyi és szakképzettségi feltételei az idősek otthonára vonatkozó jogszabályoknak megfelelnek – áll a levélben. Időközben a vezető gondozó felmondott, hogy miért, azt nem tudni, mindenesetre pár napja már más tölti be ezt a pozíciót.