MMIK: összeszokottság és profizmus jellemezte ezúttal is az Ungaresca éves nagybemutatóját

Egy szép táncot jókedvemből címmel rendezte meg az Ungaresca Táncegyüttes hagyományos, éves nagyműsorát az MMIK-ban. A nézőtér szokás szerint zsúfolásig telt, a közönség pedig hosszú tapssal jutalmazta a két részből álló százperces produkciót.

– A táncegyüttes ezúttal az autentikus néptánchagyományokhoz nyúlt vissza – tudtuk meg Horváth Győzőtől, az együttes vezetőjétől, akitől nem csak kulisszatitkokat hallhattunk, hanem mi magunk is bekukkanthattunk a kulisszák mögé. Horváth Győző ugyanis ezúttal nemcsak az együttes vezetőjeként és egyik koreográfusaként izgulhatott a táncosaiért, hanem a fényekért is ő felelt, így a szünetben a világosítópult mellett beszélgettünk.

Kiderült: nem példa nélküli, hogy az együttes vezetője a világításét felel, hiszen ő ismeri töviről hegyire a koreográfiákat, és azt is tudja, mit szeretne látni. Abban egyébként, hogy éppen mit látunk, a színész házaspár, Bálint Éva és Szabó Tibor segített, az összekötő szövegeket ők mondták el. Így a kevéssé szakavatott néző is tudhatta, hogy kalotaszegi legényes, mezőségi táncok, vagy a Vas megyei keresztelői szokást feldolgozó koreográfia jelenik meg a színpadon. Persze bőven akadtak, akik enélkül is könnyen felismerték, hogy milyen táncot járnak a leányok-legények. Kovács Bálint, a Mesebolt Bábszínház színésze ezúttal nézőként volt jelen.

– A most látott táncok nagyon bonyolultak voltak és rendkívül gazdag formavilággal rendelkeztek – mesélte Bálint, aki, ha teheti, az Ungaresca műsorát mindig megnézi. Közel áll hozzá a néptánc, hiszen egykor maga is táncolt, brácsázni pedig most is tanul Földesi Jánostól.

A mostani műsor régi és új koreográfiákat egyaránt tartalmazott, amelyek Csollányné Horváth Krisztina, Csollány Csaba, Jávorics Krisztián, Gémesi Zoltán és természetesen a már említett Horváth Győző munkáját dicsérték. Noha a fellépők a színpadon játszi könnyedséggel mozognak, hogy ezt megtehessék, rengeteget kell próbálniuk. Arra a műsorra, amit a közönség most szombaton láthatott, gyakorlatilag egy évet készültek a táncosok, akik minden szabadidejüket az Ungarescának áldozzák. Vannak, akik már a fővárosban tanulnak vagy dolgoznak, mégis a péntek és szombat esti próbák a mai napig szentnek számítanak, azon itt vannak – mesélte az együttes vezetője. Majd hozzátette: – Azok, akik évtizedek óta tagjai az együttesnek, nehezen szakadnak el, hiszen olyanok ők, mint egy család. Nemcsak a táncegyüttes tagjainak, a Boglya Népzenei Együttesnek is összefonódott a sorsa az ­Ungarescával. Az összeszokottság most szombaton is meglátszott, a zenekar tagjai jól láthatóan a táncosok minden mozdulatára ügyeltek, a mindenkori szólótáncosnak pedig még egy-egy extra mosoly is kijárt a zenekarvezető Földesi Jánosnétól.

– A táncosokban az elő­adás alatt van egy egészséges drukk, de bénító izgalomról nem beszélhetünk. Egy éve készülnek arra, hogy megmutassák, mit tudnak – avat be Horváth Győző. Bár ezt a néző jobbára nem veszi észre, előfordul, hogy hibáznak. Így az előadások után mindig van egy megbeszélés, ahol sorra veszik, mi az, amin lehetne még javítani. A szombati siker után azonban kijelenthető: felesleges volt izgulni.