Érdemes átugrani kicsit Szlovéniába – Néhány óra kocsival a tengerpart, közben is sok látnivaló

Paulovics Zoltán természetjáró és amatőr fotós kiállítást rendezett az előadóteremben a legszebb képeiből, és a 2003-tól 2018-ig tett utazásairól mesélt képekben. Sokat járt Szlovéniában gyalogosan, kerékpártúrákon, hegyi túrán, illetve munkahelyi buszos kirándulások alkalmával, sok élménye, képe van, és az a tántoríthatatlansága, hogy újra és újra visszatérjen a kicsike szomszédos országba.

1991-ben éppen „egynadrágos” kiránduláson (egy éjszakát aludtak a buszon) voltak Velencében, amikor az történt, hogy négy órát álltak a határon, és nem tudták, miért. Nem voltak még mobiltelefonok, internet, ahonnan tájékozódhattak volna. Az aggodalmas helyzetet tovább rontotta a hír, hogy jugoszláv repülőgépek megsértették az osztrák légteret, akkor kezdődött a háború. Szlovénia gyorsan megúszta: június 25-én kikiáltotta Jugoszláviától való függetlenségét, a Szlovén Köztársaságot.

Miért érdemes átugrani Szlovéniába? A határ túloldalán, Rédicstől 12 kilométerre található Dobronak, egy főleg magyarok lakta kis falu, aminek két nevezetessége is van. Az egyik a 160-féle orchideát termesztő farm, ami Közép-Európában egyedülálló. Kétmillió orchideát nevelnek a saját kútjukból nyert geotermikus energiával fűtött trópusi kertben. A másik a község mellett, a tóparton az energiapark, ahol még azok is érezhetik az erős (pozitív, gyógyító) földsugárzást, akik nem hisznek benne. Lendván sok magyar vonatkozású épületet látni, egyebek közt a Makovecz Imre tervezte színházat, ahova Vas megyéből is rendszeresen járnak át az előadásokra.

A település fölé magasodó vár eredetije már a 12. században is itt állt, az Esterházy hercegek építtették át a 17. században. Galéria és múzeum működik benne. A fő téren álló templomot Szent Katalinról nevezték el, apszis alatt elhelyezkedő sírboltban az előkelő család nőtagjai és a templom alapítója nyugszik. A templom előtt Szent István szobra modern alkotás. A környéken gondozottak a szőlők, a mezőgazdaságról képet alkotva pedig azt látjuk, hogy a kis területeket is igényesen, szépen művelik. Muraszombatról nem a vár és más historikus nevezetességek emlékét idézte az előadó, hanem a rádiózásét: hiszen a Muravidéki Magyar Rádió adásait nálunk is lehetett, lehet hallgatni. Ljutomer és Jeruza­lem kistelepülésekről szólva Paulovics Zoltán kiemelte a sok hegyi pincét és vendéglátóhelyet, a régi és új telepítésű szőlőket, gyümölcsösöket, valamint az old timereket, amelyekkel „örömautózás” valósítható meg a lankákon.

A Dráva mentéről fotózott képeken olyan családi házak udvarait is láthattuk, ahol még mindig divatosak a vicces, vidám kerti törpék. Mariborba biciklivel hajtottak be.

Az innen hozott fő történet a városháza oldalában lévő fél­ezer éves szőlőtőkéről szólt, amit elkerítve őriznek, óvják, permetezik, nagy csinnadrattával szüretelik, bort készítenek belőle, és eladják. A várostól huszonöt kilométerre délkeletre, a Dráva partján találjuk meg Ptuj öreg városát, amely már a római korban is létezett. Itt található a Szlovéniában megmaradt legmagasabb obeliszk.

Mozirje a nagycsaládosok kedvelt helye, botanikus kertjét érdemes megcsodálni. Kilátó, pergolák, fűzvesszőből font gyermekjátékok csábítanak az időtöltésre, és meghökkentő, szürreális szoborparkja, amiben megfordított, kiszáradt gyökereket installáltak szoborként. Trojanéban kihagyhatatlan a híres fánk, aki hazafelé úton érinti, innen szokott vinni a családjának is egy rakással. Innen csak 40 kilométer Ljubljana, a főváros. Kisebb, mint Pécs vagy Győr, de szépen karbantartott műemlékek várják az utazót, felújították a várat is, ami a régi rendszerben hajléktalanszállás volt.

Paulovics Zoltán a hegymászásairól is mesélt, a veszélyes meredélyekről, ahol nagyon kell figyelni, kapaszkodni, bekötni a beülő hevedert, és hogy a szlovének mennyire másként viszonyulnak a hegyhez: előveszik a pálinkát, énekelnek egyet, és már mennek is, nem pánikolnak.