Feleségek felesége: Szendrey Júlia

Ilyen nagyszerű nő volt Teleki Blanka (1806–62) is, a nemzeti nyelvű és szellemű magyar nőnevelés élharcosa, aki 1846-ban Pesten megnyitotta első magyarországi leánynevelő intézetét. Növendékei, akiket az egyenjogúsítás szellemében nevelt, a forradalom időszakában a 12 pont („Mit kíván a magyar nemzet.”) mintájára megfogalmazták saját követeléseiket: nők is járhassanak egyetemre és kapjanak szavazati jogot, bár még sokat kellett várni arra, hogy mindez teljesüljön.

Pallósiné dr. Toldi Márta részletesen beszélt Petőfi Sándor költő, forradalmár feleségéről, Szendrey Júliáról, kettőjük életéről, és arról, hogyan élték meg ketten a szabadságot s szerelmet.

Szendrey Júlia a magyar feminizmus elindítója, élharcosa, extravagáns fiatalasszony volt, ideálja George Sand francia írónő, aki feltűnést keltően nadrágot viselt, rövidre vágatta a haját és szivarozott. A lázadó szellemű Júlia Petőfivel együtt járt társaságba, ahol az egész nemzetet érintő kérdések is szóba kerültek, és osztozott férjével a társadalmi szerepvállalásban is.

A forradalom kitörésekor nemzeti színű főkötőt varrt magának, a költőnek francia mintára kokárdát készített, amely az 1848–49-es forradalom jelképe lett – máig tartóan. Petőfi versben szólította harcba a honvédeket, Júlia szózatot intézett nőtársaihoz, hogy küldjék hadba férjüket, kedvesüket, s amelyik férfi megtagadná hazafiúi kötelességét, attól meg kell vonni a házastársi örömöket: „Csak úgy legyünk övék, ha ők a hazáé.”

Ki volt végül is Júlia? – hangzott el az előadó korántsem költőinek szánt kérdése. És már sorolta is: Petőfi minden bizonnyal egyetlen s ekképpen a legnagyobb szerelme, hitvese, majd boldogtalan özvegye, édesanya, író, költő és fordító. Csakhogy: sokak szemében a nemzet hősének elárulója is lett azzal, hogy eldobva az özvegyi fátyolt (emlékezzünk Petőfi „Szeptember végén” című csodálatos versére) férjhez ment Horvát Árpád egyetemi tanárhoz. Kilátástalan helyzetében nem tehetett mást: elsősorban anya volt, aki féltette gyermekét és magát is a megtorlástól. Egy évig kereste Petőfit, még a császári udvarba is elment segítségért. Örökké tartó szerelmét bizonyítja 1849. november 10-i naplóbejegyzése: „Hogyan tudnék elélni szerelem nélkül? Olyan szerelem nélkül, mint milyen az ő szerelme volt! Mi lenne belőlem, ha élve maradnék! Elvetődném, eltiportatnám, mint a fájáról lehervadt levél.”

Második házassága boldogtalan volt, férje sok szenvedést okozott neki, örömöt, boldogságot csak gyermekeiben talált, erről ír Három Rózsabimbó című, fiainak ajánlott versében: „Három rózsabimbó az én boldogságom, /Három rózsabimbó életem, világom!” Horvát Árpádtól négy gyermeke, két lány és két fiú, született, és igyekezett gondoskodni meglehetősen öntörvényű elsőszülött fiáról, Petőfi Zoltánról is.

Szendrey Júlia a magyar nőirodalom egyik korai képviselője, verseket, naplóbejegyzéseket, esszéket írt és ő volt az első, aki (1858-ban) magyarra fordította a dán meseíró, Hans Christian Andersen népszerű történeteit. Koppenhágában, a magyar külképviseleten életnagyságú szobrot állítottak tiszteletére, Kligl Sándor szegedi szobrászművész alkotását.