Kabos László nyomában: eredetileg Krausz volt, túlélte a koncentrációs tábort, utána lett nagy nevettető

A neves komikus, Kabos László (1923–2004) sokszor emleget­te Vas megyei kötődését a mű­sorai­ban. Híres volt ez a nóta a 70-es évek végén, 80-as évek elején: „Vazs megyei gyerek vagyok, a füleim azér nagyok… Itt van ni, tessék megnézni, eredeti Vazs megyei kocsonyaanyag. Majd küdök huzs­vétra, jó?” A dal máig a táj­szólásunk, identitásunk védjegye.

A „kis Kabos” Krausz vezetéknévvel Sárváron született. A Vas Megyei Levéltárban Feiszt György kikereste a szülei házasságkötéséről szóló dokumentumot, amelyből kiderül: az édesapja, Krausz Lajos lókereskedő volt, Káldon született 1895-ben, és az Uraiújfaluból való Steier Teréziát vette feleségül, aki az egyik ügyfelének, Steier Jakabnak a lánya volt. A nő 1896-ban született, s anyai ágon szent­ivánfai származású. Az esküvőn tanúskodott Kohn Dávid (Uraiújfalu) és Kohn Mihály (Ostffyasszonyfa).

– A Krausz család Sárváron a belvárosból a vasúthoz vezető, mai Hunyadi utcában lakott. A szülői ház már nincs meg, átépítették – tudjuk meg Feiszt György­től. – A Sárvári kabaré című műsorában elmondja, hogy Majsáékhoz jártak át vízért, mert a saját kútjukba belefulladt a macska, így tudtam azonosítani pontosan a lakónévjegyzékből, hogy melyik volt az a ház. Onnan deportálták őket 1944-ben. A koncentrációs táborból Krausz László az édesanyjával és a húgával tért haza, sem az édesapja, sem a bátyja nem jött vissza. A házukat addigra mások lakták. Az édesanyja és a húga Amerikába mentek, ő itthon maradt – „kalandvágyból”, mert Magyarországon akart magyar színész lenni. A Kabos nevet rokona, a neves színész és humorista, Kabos Gyula tiszteletére vette fel.

Sárváron nem ott van emléktábla, ahol a szülőház állt, hanem a Hunyadi utcával párhuzamos utcában, amelyet róla neveztek el, amikor megnyitották. A városi önkormányzat készíttette 2013-as táblára azt is kiírták: „Mindennek a jobbik oldalát nézzük. És ne felejtsünk el nevetni. Mert a nevetés gyógyszer!” Ez a bölcsessége felidézheti az arra járókban azt is, hogy az ifjú Krausz a második világháború előtt még bohóc akart lenni. A háború után az lett, csak másképp. Parodistaként már 1946-ban fellépett a Pódium Kabaré színpadán. Diplomát szerzett a Kertészeti Főiskolán, de színész lett, számos kitüntetése között megkapta a Magyar Köztársaság tisztikeresztjét is. Kabos László 77 éves koráig játszott színpadon, és legalább 25 filmben szerepelt. Budapes­ten hunyt el, a Kozma utcai iz­rae­lita temetőben nyugszik.