Rosinka és gibanica

A Vendvidék, azaz Porabje néprajzi tájegység Vas megye területén, a Rába folyó mellett. Területe 94 négyzetkilométer, lakossága kevesebb mint 3000 fő. Ezeket az adatokat olvashatjuk az internet végeláthatatlannak tűnő enciklopédiájában, a Wikipédia Vendvidékről szóló rovatában. A Szlovén Rábavidék azonban több, mint egy kristálytiszta patakokkal átszelt, zöld fenyőerdőkkel keretezett, megannyi védett növény- és állatfajjal tarkított dimbes-dombos vidék. Ezek a domboldalak sokkal nagyobb értékeket hordoznak magukban.

Kapcsok a múlt és a jelen között. Több évszázada a törökök fegyvereinek dörgésétől volt hangos e táj, ma már csak a böjti időszak végét jelentik Felsőszölnökön a karbidos vas ágyúkkal, festékesdobozokkal való durrogtatások. Bár az oszmán sereg hatalmas pusztítást hagyott maga után, a természet begyógyította a vidék sebeit, és mára csak egy-egy lövész árok nyoma és a nagyszüleinktől hallott legendák őrzik a magyar diadal emlékét.

Összefűzik a magaslatok Magyarországot és Szlovéniát. Néhány évtizede a vasfüggöny családokat választott szét, és elszigetelte a vendeket a külvilágtól. Ma az éppen erről elnevezett vendéglátóegységben beszélget együtt szlovén, magyar, osztrák az akkori nehéz időkről.

Kapcsok ezek a lejtők a vallás és az emberek között. Az út melletti kőkeresztek, a völgyekből kimagasodó vagy éppen a halmok tetején álló templomok, a szakonyfalui fénykereszt mind-mind őrzik a vendül íródott régi imákat, templomi énekeket. Így átadva a fiatalabb generációnak is legnagyobb kincsünket: az anyanyelvet.

A hagyományok megőrzése mindennapjaink szerves része. Fiatal és idősebb együtt áldozza szabad idejét örökségünk megőrzésére és továbbadására. A megannyi szlovén népdal csengése, a néptáncosok cipőinek kopogása, a lányok szoknyájának pörgése, a legények kalapjain lévő krepp-papír virágok, az esténként szlovénul elmondott mesék, altatók, édesanyáink frissen sütött „kaup”-jai teremtik meg azt a különleges hangulatot, melyet egyedül ezen dombok között érezhet az ember.

Ameddig hallani fogjuk a harmonika hangját, az óvodás gyermekek által szavalt szlovén mondókákat, érezzük a hajdinatorta és tökmagos kalács illatát, amíg lesznek szlovén rendezvények, mint például a rönkhúzás, amíg újév reggelén a fiúk elmennek friskálni, és látjuk, hogy a fiatalok hétvégente szlovén zenére táncolnak, énekelnek, megnyugodhatunk abban, hogy kultúránk nem lesz elfeledve.

Hiszen ez az, ami ilyen varázslatossá teszi ezt a mindössze pár faluból álló határ menti területet. Ugyanúgy, mint az itt élő emberek, akik büszkék múltjukra, származásukra. Akik számára a hagyományok megőrzése nemcsak szabadidős elfoglaltság, hanem életre szóló feladat. Bár Magyarország legkisebb nemzetiségei közé tartozunk, mégis rendkívül sokoldalú, színes kultúra a miénk.