Családalapítás: házassági szerződésen kívül dolgozzuk ki közös életünk szabályait is!

A normál életfolyamatok változásaiból adódó kríziseket nevezi a pszichológia normatív krízisnek. Ezek minden ember életében szükségszerűen előfordulnak, a személyiségfejlődésünk természetes velejárói, amelyeken át kell esnünk, hogy az egyik életkori ciklusból a másikba jussunk. Gyakran említette a fogalmat Patay Judit a családi élet nehéz helyzeteiről szólva.

– Krízis már maga a szerelem. Azt gondoljuk, életünk végéig tart. Jó esetben felelősségteljes gondolkodássá alakul át, amelynek a szeretet és a szerelem az alapja, de tulajdonképpen akkor már valami más felé fókuszálunk: a jövő és a gyerek(ek) irányába. Meg kell ismerni egymást, időt kell hagyni, hogy megérjen a kapcsolat – hangsúlyozta.

Az elköteleződés – házasságkötés vagy együttélés – újabb krízis alapja lehet: hogyan, hol és mikor történjen. Újabb feloldandó konfliktust szülhet a várandósság ideje: ilyenkor a nő „védett állapotban” van a gyermek szempontjából. Az irányultsága befelé fordul, meg kell osztania magát. Kérdés, hogy kap-e tanácsot, és hogy a párja részt tud-e venni a várakozásban. Sokat segíthet a szeretet, de a helyzet sok türelmet igényel a férfi részéről, mutatott rá a családterapeuta. Lényeges, hogy a párok a házassági szerződésen kívül kidolgozzák az együttélésük szabályait is. Mindezt még a „rózsaszín köd” időszakában, amikor még bármire képesek vagyunk a másikért.

E szövetségkötés térjen ki a munkamegosztásra (mi lesz az egyik és a másik fél feladata, ki mennyit keres, ki kezeli, osztja be a pénzt, ki dönt a nagyobb beruházásokról), a gyereknevelés elveire (vállalnak-e gyerekeket, hányat és mikor), a családokkal és a rokonokkal való kapcsolattartásra (milyen gyakoriak lesznek a látogatások, ki képviseli a közös véleményt, a pár az önálló életéből mennyit oszt meg a szülőkkel, elfogad-e tőlük támogatást, esetleg támogatja-e a szülőket, fontos a megegyezés a barátokkal töltött idő és a személyes időbeosztás tekintetében is) és a karrierre vonatkozóan. Gondolkodjanak el azon is, mi történjen, ha az erőfeszítéseik dacára sem lesz gyermekük. Ha lesz, akkor vele mennyi időt töltenek? Milyen óvodába, iskolába íratják? Vallásosan nevelik-e? A megegyezéssel a szakember szerint számtalan konfliktushelyzet elkerülhető.

A babavárás utáni újabb fordulópontot a gyermek megszületése jelenti. A kezdeti eufóriát a fáradtság válthatja fel. Néhány alapvetés: mind az apa, mind az anya részéről türelem szükséges, hogy az apa megtalálja a helyét a hármasban. A kapcsolatban nagy szerepe van az elismerő szavaknak, a dicséretnek. Ezek mind olyan sarkalatos pontok, amiket mi alakítunk. A következő normatív krízis ideje akkor jön el, amikor először „kiadjuk a kezünkből” a gyereket: bölcsődébe, óvodába megy. Ilyenkor először méretünk meg szülőként. Újabb megmérettetés az iskola.

Amíg megvan az érzelmi összhang, a problémákat felszínre lehet hozni. Ha nem adunk jelzéseket, ha nem beszéljük ki a gondokat a jelentkezésükkor, eltávolodunk a másiktól. A tudatos építés a kulcs a házasság fenntartásához. Kell a napi fél óra, heti egy este, havonta egy nap, negyedévente egy hétvége együtt töltött idő.