A 20. Lamantin Jazz Fesztivál mellett ez a 17. Improvizációs Tábor

A húszéves Lamantin Jazz Fesztiválhoz képest három évvel később indult az improvizációs tábor: a szombathelyi származású Márkus Tibor zongoraművész fellépett itt a zenekarával, az ő ötlete volt. Tímár Péter kapva kapott rajta, összeállították a tanári kart, Márkus Tibor lett a tábor művészeti vezetője.

– Én ide hazajövök – mondja mosolyogva a neves zongorista, amikor bekopogtatunk az órájára. Várhelyi Diána (21) ül a hangszernél, aki 8–9 éve kezdett el játszani, még csak ismerkednek, de Márkus Tibor elégedett, arról érdeklődik, saját harmonizáció-e, amit hallottunk, kinek az instrukciói alapján, mert nagyon szép. Az összeszokott tanári gárdáról szólva megjegyzi, hogy mindig frissül is, mert hív tanársegédeket a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakának végzős hallgatóiból. Volt már itt például

Harcsa Veronika is tanár­segéd.

– Az akadémián jazzpedagógiával kapcsolatos tantárgyakat tanítok, a hallgatók tartanak bemutatókat, úgyhogy meg tudom ítélni, ki az, akinek van pedagógiai vénája. Így jött most Girincsi Fruzsina énekes és Drippey Máté szaxofonos. Nem utolsó szempont, hogy olyanok közül is tudok választani, akik hallgatók – mondja a mester, aztán visszaülnek a zongorához, folytatódik az óra.

A zeneiskola második emeletén Gyárfás Istvánt keressük, aki délelőtt gitárórákat tart, két-két hallgatónak. Benyitunk, a szemük se rebben a jövevényekre, éppen egymásra reagálva játszanak hárman, kis idő múlva barátságosan felnéznek, kerüljünk beljebb. Az a gyakorlat lényege, hogy „mindenkinek van egy zenei köre, a tanár kezdi, aztán a második körben berobbantják”, majd ugyanazt játsszák ketten-ketten. A tanári instrukció annyi, hogy „ha folyamatot írunk le, fölfelé menjünk, íve legyen”. Mintha rögtönzött improvizatív koncertre kerültünk volna – a hangok szállnak ki az ablakon, mennek a belvárosba, viszik a szabadság fílingjét – ilyen egy tanóra, gyakorolva, szó szerint játszva tanulnak a hallgatók.

– A Lamantin-tábor a gyerekem – mondja Gyárfás István a jelenlétünk provokálta szünetben. – Alapító tag vagyok. Itt voltam már a 80-as években a Nesztor Iván szervezte avantgárd improvizációs táborokban is, hozzám nőtt Szombathely, mindig szívesen jövök. Amikor Tímár Péter kezdte szervezni a Lamantin-tábort, nagyot dobbant a szívem. Nem akarom túlexponálni, de én ezt missziónak érzem. Nagy a felelősségünk, mert olyan impulzusokat adunk, olyan folyosókat nyitunk meg, amik hónapokra, évekre adnak ösztönzést a diákoknak. Az idei kurzusom tizenkét diákjából csak hárman nem voltak még itt.

Az oktatási módszerről Gyárfás István a sportkifejezéseket használva beszél:

– Most éppen tengóztunk. Találtunk egy labdát a tóparton, és azt dobáltuk egymásnak. Beszélgettünk a hangokkal, így elég sok mindent meg lehet tudni egymásról, hogy mi van a felszín alatt, sokat elárul a másik lelkéről, gondolkodásmódjáról, zeneiségéről. Minket ez érdekel: hogy valaki hogyan tud kitárulkozni a zenében. Elég mély beszélgetések tudnak lenni. A kollektív improvizáció során sokat tanul az ember, hogyan kommunikáljon, hogyan vegyen levegőt. Délután zenekari gyakorlatok vannak. Úgy lehet összehasonlítani, hogy délelőtt a hangszeres órákon kapura rugdosunk, délután edzőmérkőzések vannak, esténként a jam-eken pedig tétmérkőzések. Az egészet a hét végén egy olyan koncert zárja, ahol mindenki eljátszhatja, ha összehozott valami bemutathatót. Nagy elfogadás és szeretetlégkör van a táborban, mindenki barátkozik mindenkivel, bárki játszik bárkivel. A világhírű előadókra is igaz, este ők is beszállnak, meg lehet hívni őket egy pohár sörre, ez eléggé fanatizálja a résztvevőket, óriási élmény.

A gitáros fiúktól kérdezzük, hogy így van-e valóban: évekre feltöltekeznek-e a Lamantinból? Virág Benedek (21) először van itt, de Négyessy Barnabás (19) visszatérő,elmondja, mennyire jó „töményen” a zenével foglalkozni, hallgatni, tanulni, játszani,

új emberekkel megismerkedni.

Megérkezik a következő páros, az egyikük, a zalaegerszegi Pálfi Antal (31) negyedszer jött el a Lamantin-táborba. Hat éve volt utoljára, közben elvégezte a klagenfurti zeneakadémiát.