Szárnyal az ég felé

2019.08.21. 07:00

Stekovics Baráth Irén elbúcsúzott

Stekovics Baráth Irén 1932-ben született. Pedagógusként dolgozott, aztán a festészet, a grafika (kedves motívumai, témái: népi hímzés, csendélet, portré) fordult. Óbudai diákként írt először verset, a költészet 75 éves korában ragadta magával újra; több könyve megjelent saját kiadásban. Aki Szombathelyen érdeklődött a kultúra, a művészetek iránt, ismerte és kedvelte őt. Stekovics Baráth Irén most búcsút mondott a földi létnek. Tavaly Változó világ címmel rendeztek a munkáiból kiállítást.

Vas Népe

„Különös kapocs fűzi össze Stekovics Gáspár festőművészt édesanyjával, Stekovics Baráth Irénnel. Nem szimpla anya-fiú kapcsolat az övék, hiszen mindketten alkotó emberek. Gáspár fest, édesanyja pedig a festés és a rajzolás mellett verseket ír. De hogy is kezdődött?

Nem véletlen, hogy mindkét Stekovics fiú művész lett. (A fotóművész Jánosnak könyvkiadója van Németországban.) Óvónő édesanyjuk ugyanis gondoskodott arról, hogy a fiúk korán megbarátkozzanak a művészetekkel.

Hiányozni fog a karneválról, a tárlatnyitókról, a kávéházi szegletekről
Fotó: Vas Népe

Festett, agyagozott, régiségeket gyűjtött, de a zene is fontos része volt a mindennapjaiknak. (…) Gáspár ma elismert festőművész, édesanyja nem kis büszkeségére. A mama szinte minden kiállításmegnyitón ott van, és minden tárlatnyitóról ír egy verset” – írtuk 2010 tavaszán, anyák napja alkalmából.

„Kíváncsiság és kreativitás: gyermeki tulajdonságok, nem? Öröm, ha valaki képes megőrizni mindkettőt a maga teljességében. Úgy, mint Stekovics Baráth Irén” – ezt rumi kiállítása kapcsán írtuk, 2018-ban. Ismerte Kodályt, többször fellépett Sinkovics Imrével. Ezek a sorok pedig Stekovics Baráth Iréntől valók: „emlékeim itt hagyom, utoljára száll dalom, / fehér sirály lelkem szárnyal az ég felé szabadon.”

Ezek is érdekelhetik