Szomszédviszály: szabály nincs, ajánlás viszont van

Történet arról, hogyan szökken szárba szépen lassan a kerti növényekkel együtt a szomszédviszály. Olvasónk, Holpert Lajosné az Arany János utcában lakik – mint mesélte, mindig jó kapcsolatot ápolt a szomszédjával, aztán ahogyan az idő telt, szép lassan megromlott a viszony. A legfőbb ok, hogy a szomszéd egykor apró és szép tujái az évek alatt hatalmasra nőttek. A telket 1963-ban vették, akkor még más volt az utcakép és más volt a szomszéd is. Az új szomszédok a 90-es években érkeztek meg, és kezdetektől mindenben segítették egymást, ha az egyik permetezett, megkérdezte a másikat, hogy megpermetezze-e a szomszéd fáit is. Ha az autóval csak a másik előtt volt hely, megkérdezték, megállhatnak-e ott. Amikor a férje kórházba került, összeszedték neki a diót, később a férje temetésére is a szomszéd adott neki ruhát. Szépen éltek, figyeltek egymásra, segítették egymást mindenben, éveken át.

Talán még most is így lenne, ha a tíz-tizenöt évvel ezelőtt a kerítéstől fél méterre ültetett tuják nem nőnek három méter magasra és nem árnyékolják be a kertet. Ha a mályvabokor nem közvetlenül a ház mellett lenne, ha a locsoló nem spriccelné időnként a ház falát, és főleg ha a megkurtított tujákról lehulló nyesedék nem az ő kertjébe hullott volna. Holpert Lajosné most azt szeretné, ha szomszédja kivágná a hatalmasra nőtt tujáit és a kerítésétől megfelelő távolságot tartana. – Én nem szomszédháborút akarok, igazságot akarok, nem akarok pereskedni – hangsúlyozta.

Csakhogy nehéz igazságot tenni, ugyanis nincs országos érvényű előírás az épületektől, telekhatártól való telepítési távolságokról, egyetlen feltétel, hogy az a szomszédos ingatlan tulajdonosát, használóját nem zavarhatja (árnyékolás, kilátás zavarása, telekre átnyúló ágak, gyökerek, épület alá növő gyökerek, épületre ráhajló ágak, épületen végzendő felújítási munkát akadályozó növényzet) ingatlana használatában, birtoklásában nem korlátozhatja, épületében kárt nem okozhat. A helyi önkormányzatok önálló rendeletben vagy helyi építési szabályzatukban rendelkezhetnek az ültetési távolságokról, de a lehetőséggel sok önkormányzat nem él; ahogyan Szűcs Andrea aljegyzőtől megtudtuk, Celldömölk sem. Mint levelében írta, jelenleg központi jogszabály nem szabályozza a szomszéd ingatlanától mérten a növényzet ültetési távolságát, és hatályos helyi építési szabályzat sem tartalmaz erre vonatkozóan rendelkezést. Birtokvédelmi eljárás keretében a jegyzőtől is kérheti a birtokos egy éven belül az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését. Amennyiben a birtoksértő helyzet fennállásától számított egy év eltelt, a birtoksértést elszenvedő fél közvetlenül a bírósághoz fordulhat birtokvédelemért, és az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését tőle kérheti.

Esetünkben az említett egy év már jócskán letelt, így valóban nem marad más megoldás, mint a bíróság – vagy a megegyezés a szomszéddal. Központi szabály híján sok esetben ajánlásokat fogalmaznak meg az ültetési távolságokra vonatkozóan. Virágok, gyep esetében 0,3–0,5 méter, egy méternél magasabbra nem növő bokrok, cserjék esetében 1,5 méter, szőlő, valamint két méternél magasabbra nem növő cserje, bokor, sövény és díszfa esetén 2 méter a minimális távolság. Három méternél nem magasabb díszfák esetében 2,5 méter, négy méternél magasabbra nem növő fák esetében pedig 3,5 méter. Gyümölcsfák telepítésekor 4 méter, fenyő, fűz, nyárfák esetében 7 méter, míg dió- és gesztenyefák esetében 8 méter minimális távolságot határoz meg a telekhatártól a legtöbb ajánlás. Ha ezeket betartjuk, elejét vehetjük a szomszédviszálynak évekkel később is.