Könyvturkáló: ahol egymás kezében is találnak könyvet

A nagy nyüzsgésben nehéz volt hozzáférni a könyvekkel beterített asztalokhoz. Az új kötetek drágák, a könyvesboltokban már régóta nincs ilyen tobzódás a betűkkel írt földi javakban. – A rutinos olvasók erős táskákkal, dobozokkal jönnek, tudják, hogy gondoskodni kell a szállítóeszközről, mert itt biztosan nem egy kötet lesz az érdeklődésüknek megfelelő – mondta Bozzai Judit osztályvezető-helyettes. – A munkánk fontos része az „apasztás”, hiszen ahhoz, hogy az állomány élő maradjon, újítani is kell.

A könyvturkálóba kerülnek olyan kötetek is, amelyeket az olvasók ajánlanak fel. Érkeznek be például hagyatékok, amiket átnéznek, átválogatnak, ami kell a könyvtárnak, bedolgozzák a gyűjteménybe, amire nincs szükség, azt továbbosztják.

A vasárnap délutáni könyves forgatagban egyesek „csak úgy” mazsolázgattak, mások határozott szempontok szerint válogattak. Tamás Dániel olyan könyveket választott, amelyekről úgy gondolta, „illik”, hogy meglegyen otthon a polcon, és örült, hogy a gyerekeinek mondókás könyvet is talált. Egy testvérpár, Kocsis Viki és Dóri egy hatalmas szatyor két fülét fogta jobbról-balról, hogy ki tudják vinni a zsákmányt a kocsihoz.

Mesekönyveket, regényeket, német és angol nyelvű könyveket, kazettákat gyűjtöttek. Egyikük a mellette álló kezében is talált könyvet, tetszett, elkérte, adott helyette mást. Kiss Gábor régész a Szent Márton Látogatóközpont könyvgyűjteménye és a vasvári múzeum számára válogatott; középkori történelmi könyvekkel, történelmi személyiségekről szóló kötetekkel, magyar mondákkal tudja bővíteni azokat az állományokat.