Multikulturális sokszínűség az alkotók közös szentgotthárdi kiállításán

A Magyarországi Szlovének Szövetsége augusztusban már 18. alkalommal rendezte meg az alkotótábort a helyi önkormányzat és szponzorok közreműködésével. A szlovén, magyar, horvát, ausztriai és romániai alkotók műveit hagyományosan ősszel tárják a nagyközönség elé.

A kiállításmegnyitó ezúttal új elemmel bővült, hiszen Robert Jurak Rabarica című szobrát a Várkertben, a tó partján állították fel. A vasból készült, halat formázó alkotás leleplezése kapcsán Huszár Gábor polgármester arról szólt, hogy a Várkertben mind több értékes műalkotást kíván elhelyezni a város. Már most közszemlére került Pál Zoltán Munkácsy-díjas szobrászművész két korábban készült kőszobra is, amelyeknek bemutatása húsz évig váratott magára.

A Szlovén Kulturális és Információs Központban Huszár Gábor köszönetet mondott Racker Balázs és Kollár Csaba támogatóknak. Hangsúlyozta: ahhoz, hogy a művésztelepen érzésekkel teli alkotások születhessenek, hozzájárul az a páratlanul jó légkör, amiről a festmények mellett kiál­lított fotók is tanúskodnak. A műalkotásokat Anamarija Sti­bilj Sajn művészettörténész méltatta. Kiemelte: a hármas határ menti településen a művésztelep különböző korosztályú, nemzetiségű, más-más képzőművészeti stílust és interpretációt űző művészeket köt össze.

– Habár az alkotók különböznek egymástól, mindannyiukban közös a képzőművészet küldetésébe, a megalkotott mű kifejező­erejébe és fontosságába vetett hit – hangsúlyozta. A vizuális információk tengerében a képzőművészeti alkotás fenntartja státuszát. A művésztelep ma is folytatja eredeti küldetését és célját, bizonyítva, hogy Gerics Ferenc és Hirnök József részéről az alkotótábor megszervezése jó döntés volt.

A szakember egyenként méltatta a kiállító művészeket. Dubravko Baumgartner festőművész, aki egyben a lendvai galéria-múzeum igazgatója, különös érdeklődést tanúsít a struktúrák, textúrák és áttetszőség játéka iránt. Bíró Gábor erdélyi magyar festőt expresszív alkotói karakter jellemzi. Göntér Endre műveiben a tér, idő és élet finom percepcióját kutatja. Csuta György a teret rétegesen tárgyalja, megfontolt és teljesen spontán vonásokkal. Robert Jurak hulladék fémből új egységeket konstruál.

Király Ferenc szobrászművész Erósz figyelme mellett alkot, formái letisztultak, feszesek, lágyak, plasztikusak és simák. Pandur Ludvik a természetes formák jelentését tömöríti, Vida Praznik a tájfestészet hagyományának elkötelezett­je. Mateja Rusak pasztell színvilágú madarakat festett, Darja Stefancic pedig különös, szürreális, fantasztikus és intim festői világát hozta el képein.

A Rába-vidék multikulturális sokszínűségéről tanúskodó, a tájegység hírét messze vivő tárlatot Metka Lajnscek szentgotthárdi szlovén főkonzul nyi­totta meg.