Az egyházi iskola nem vesz el semmit, inkább lelki többletet ad

A templom oratóriumában megjelent néhány tucatnyi diákot dr. Sütő Ferenc városi képviselő, az ifjúsági tanács elnöke köszöntötte. Hangsúlyozta: a tanács fontosnak tartotta, hogy a tervezett iskolaátvétel lehetőségéről ne csak a szülők és a pedagógusok, hanem a leginkább érintettek is elmondhassák véleményüket.

Bodorkós Imre plébános tájékoztatója kezdetén rögtön leszögezte: egyelőre semmilyen döntés nem született, semmi konkrét lépés nem történt még a szentgotthárdi iskolák egyházmegye általi átvételéről. Az előzményekről elmondta, hogy a szülőktől érkezett igény megfogalmazását követően a Szombathelyi Egyházmegye a törvényben előírt határidőig bejelentette iskolafenntartási szándékát a jelenlegi fenntartónak, a Szombathelyi Tankerületi Központnak.

A döntést a szülőknek kell majd meghozniuk: az egyház csak abban az esetben veszi át a Széchenyi-iskolát és a Vörösmarty-gimnáziumot, amennyiben a szülőknek leg­alább ötven százaléka ezt kéri. A döntés pontos idejéről márciusban fogják értesíteni a szülőket. Jelenleg a tájékozódás, a véleménycsere zajlik, a szülők személyesen és elektronikus fórumokon is megbeszéléseket folytatnak egymással, a kezdeti indulatok lassan elcsitulnak és helyet adnak a higgadt véleménynyilvánításnak.

Az atya elmondta még: természetesen egy egyházi fenntartású iskolában is ugyanazt a kötelező tananyagot kell megtanulni, és oda is ugyanolyan gyerekek járnak, mint az állami oktatási intézményekbe. Elutasította azt a kategorizálást, mely szerint az egyik típusú iskola jobb, mint a másik. Legfeljebb arról van szó, hogy az egyházi környezet az emberben amúgy is meglévő jó mellé pluszt, többletet ad az Istennel való élő kapcsolat jóvoltából.

A fórumon két egykori premontreis diák, dr. Sütő Ferenc és Papp Bálint is beszámolt középiskolai tapasztalatairól. A kérdésekre válaszolva Imre atya elmondta, hogy az egyházi iskola nem kényszeríti a szülőket buzgó vallásgyakorlatra, és a diák sem kap rosszabb jegyet azért, mert elmulasztotta a vasárnapi szentmisét. Így fogalmazott: a hitünket példamutatással kell továbbadni és nem szigorú direktívákkal.

Olyan tévhiteket is meg kellett cáfolnia, mint a naponkénti mise, vagy a festett körmök és a divatos ruhák tilalma. Az utóbbiról így vélekedett: sokkal inkább a jó ízlés és a szülői tűrés húzza meg a határokat, mint az iskolafenntartó. Afelől is megnyugtatta a fórum résztvevőit, hogy amennyiben egyházi kézbe kerül a két iskola, ott a más felekezetű és a nem hívő gyerekeket is szívesen látják majd. Végül egy kislány azt a kérdést is nekiszegezte a plébánosnak, hogy ő lesz-e az iskolaigazgató. – Nem, erre nincs is képesítésem, de hitoktatóként találkozhattok majd velem – hangzott Imre atya válasza.