Harminc éve mesél gyerekeknek, kamaszoknak, felnőtteknek – Szombathelyen járt Bajzáth Mária

A Benczúr Gyula Utcai Óvoda Sárkányvár Egyesülete minden évben szervez előadást: olyan témákat vetnek fel, amelyek sokak érdeklődésére számot tarthatnak. A múlt héten Bajzáth Mária, a Népmesekincstár mesepedagógiai műhely szakmai vezetője, neveléstudományi bölcsész vezetésével szállt fel a közönség a mesebeli paripára, és suhant el a mesék birodalmába.

Harminc éve mesél gyerekeknek, kamaszoknak, felnőtteknek, pedagógusoknak. Az évtizedek arra tanították: ahhoz, hogy a mese pont ott érjen célt, ahová szánja, neki, a mesélőnek kell „a legkisebbnek” lennie. A célja az, hogy a vele lévő gyerek vagy gyerekcsoport olyan történetet kapjon, amelyik aktuálisan megszólítja.

– Harminc éve még gond nélkül el tudtam mesélni egy komplex tündérmesét. A gyerekek mozdulatlanul, tátott szájjal hallgattak 25-30 perces történeteket. Ma az is eredmény, ha egy öt-tíz perces állatmesét el tudok mondani. A 21. század alfa generációja és az akkori

gyerekek között az osztatlan fókuszált fi gyelem minőségében is óriási különbség van. Ma szórt fi gyelmük van a kicsiknek, ami a mese szempontjából komoly leküzdendő akadály. Csak úgy lehet szívtől szívig érni, lélektől lélekig történetet mondani, ha olyan történetet választok, amelyik a gyerek aktuális igényeire válaszként rímel – mondta. Kiemelte: fontos, hogy a gyerekek kapcsolatba kerüljenek a népmesével, és képessé váljanak egy hosszú tündérmese befogadására, abban ráismerve magukra, saját történetükre.

A jelenlévők egyetértettek: ma annyi az információ, hogy kénytelenek vagyunk szelektálni. Döntést kell hozni: olyan értéket közvetítünk, amely örök útravaló, vagy maradunk annál, ami valameddig elkíséri a gyereket, ami éppen divatos és lehet, hogy talmi. Dilemma az is, mit érdemes átadni. Ami a gyermek számára olyan útravaló, mint a csángóknál a gyolcs, amelyet a gyerek születésére sző az anya; abban viszik keresztelni, újra előkerül, amikor házasodik, és akkor is, amikor eltemetik – a fogantatás pillanatától a túlon túlra visz. A mese ilyen lehet: az élet végéig elkísér. A 21. század gyerekét jellemzően túl sok tárgy, információ és túl nagy szabadság veszi körül. Vagy a másik véglet: amikor mindenből túl kevés van. Mindkettő esély- és egyensúlyvesztéshez vezet a gyerek életében. A túl sok nem tanít mértéktartásra, a túl kevés pedig nem ad választási lehetőséget. Kutatási adatokkal tárta fel az aktuális helyzetet: a 3–10 éves gyereket nevelő családokban naponta csak a gyerekek egyharmadának mesélnek. Egyharmaduk otthon soha nem hall mesét.

Ma Magyarországon az egyetlen intézménytípus, ahol a mese a helyén van, az óvoda. De miért érdemes mesélni? Bajzáth Mária állítja: ha jó a mese, akkor a hallgatót téren és időn kívüli állapotba lehet vinni. Olyankor elhiszi magáról, hogy bármit meg tud tenni ezen a világon. Mesélt is szélcsengője hangjára: a történet segítségével mutatta meg, hogyan tud a különböző korosztályoknál célba érni ugyanaz a mese (az erős tölgyfáról, a telhetetlen gazdag emberről, a zsíros tehénről, a boroshordóról, a templom harangjáról

és Isten haragjáról). Horatiust idézte, aki azt mondta: minden mese rólunk szól. És Jungot az 1930-as évek elejéről: mindenki mi vagyunk a mesében. Ő pedig azt szeretné megtanítani a mesélésen keresztül, hogy mindenkit meglássunk magunkban. Ne gondoljuk azt, hogy csak egyfélék – negatívak vagy pozitívak – vagyunk.

A gyerekek, ha jól válogatjuk meg a történeteinket, hamar megértik ezt. Pontosabban: nem felejtik el ezt a tudást. Ha egy gyerek nagyjából hétéves koráig nem néz sokat tévét, nem használ telefont, akkor érti is a mesét, mint a nagyon idős emberek. A népmesék

vagy gépmesék kérdésre szerinte kisgyermekkorban a népmesék választ kell adnunk. De szükség van kortárs irodalomra, klasszikus történetekre, versre, lírára, családi történetekre és én-mesékre is, hogy a gyerekek történeti szőttese teljes legyen. A szőttesnek csak

egy szála a népmese.

Aki mindennap hall mesét, másfél évvel jár a kortársai előtt szókincs tekintetében, egy évvel olvasás és szövegértés tekintetében. A mese történetté rendezi az eseményeket, segít értelmezni a világot, eligazodni a 21. században. Biztosan konvertálható tudás lesz az empátia, a szociális kompetenciák, egymás segítésének képessége és a képesség a közösségben való működésre. Ezenkívül az alkotó képzelet, a fantázia különbözteti meg az embert a géptől. Kétféle úton jól nevelhető a gyerek: mintával, amit a szülei nyújtanak és játékkal, mesével. – Lesz-e 25 év múlva közös kánonunk? Népdalok, közmondások, szólások, versek, amelyeket, ha összegyűlik sok ember, mind ugyanúgy be tud fejezni? Lesznek-e mesehősök, akiket mindenki ismer? – kérdezte, majd azt tanácsolta, nyissuk ki mindannyian a könyvet, gyűjtsük magunk köré a gyerekeket, unokákat, és kezdjük el történeteken keresztül megmutatni nekik a világot.