Vasiak, akik kétségbeesés nélkül, érdeklődés alapján új szakmát tanultak, abban boldogulnak

A Toronyban élő Kiss Annamária képzett óvónőként kezdett dolgozni, aztán a saját három gyermekével tíz évet otthon volt, és utána már nem tudott visszamenni a szakmájába. Egy fogtechnikushoz került, ahol készített egy olyan speciális készüléket, amin a fogorvosok gyakorolhatták a fogszabályzást. Nyolc évig foglalkozott ezzel, aztán megunta az egysíkúságot. Mivel sokat barkácsolt, gondolta, mások is szeretik a kézművességet, létrehozta az Égigérő Műhelyt a kreatív hobbik számára: a toronyi családi házukban tart workshopokat – mindig hív szakértőt, akitől érdemes tanulni –, ma kovászos kenyeret készítenek, holnap bútort festenek.

– Nem könnyű váltani, sok vívódás után jutottam oda, hogy lépjek – mondja. – Most már úgy vagyok vele, hogy meg kell tudni újulni, a felgyorsult élet ezt meg is követeli, már nem esem kétségbe, ha váltásra kerül sor. Kiss Annamária életét végigkísérte a röplabda, ötödik osztályos kora óta játszott, az NB I-ben juniorként, az NB II-nek sokáig oszlopos tagja volt.

Az aktív sportot a harmincas évei közepén hagyta abba, de ma is röplabdázik egy „50 pluszos” baráti társasággal. A rábapatyi Desits Zoltán kőművesnek tanult, bár géplakatos akart lenni. Maszek mellett tanulta ki a kőműves szakmát Csepregen, 2000- ig – 16 éven át – dolgozott a szakmában, közben felépítette sok-sok ötlettel a saját házát is. Szerette az állatokat, a szülei csirkéket tenyésztettek, a bátyja hentes volt, nekik is mindig besegített. Amikor Magyarország belépett az unióba, és engedélyezték a sertés házi

feldolgozását, és létrejöttek a termelői piacok, akkor kezdett ő is disznókkal foglalkozni, százat-százhúszat hizlal évente. Most már húsz éve húsfeldolgozó, hagyományos módszereket alkalmaz.

A szintén rábapatyi Hajas László, aki harminc évig könyvkereskedő volt, eredetileg mezőgazdasági gé pésztechnikusnak tanult Körmenden. Felsőfokú energetikai végzettséget is szerzett, és dolgozott a tüzeléstechnikai vállalatnál, de amikor meglátta az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó hirdetését, hogy „megyei szervező” állásba keresnek embert, nem tétovázott. A határidőn túl volt már, amikor beérkezett a Kisfaludy utca 1. szám alatti irodába. – Tulajdonképpen a takarítónő vett fel – meséli –, mert az épületben már csak ő

volt, meg a portás. Mondták, hogy elkéstem a jelentkezéssel, de addig magyaráztam, amíg a takarítónő azt mondta: „Tudod

mit, személyesen adom oda a lapodat a főnöknek!”

Azzal menedzselt, hogy „van itt egy jóvágású, nagydumás gyerek, aki erre a pozícióra való”. Ötvenkét jelentkező volt, én voltam az ötvenharmadik, ráadásul határidőn túl, de én kaptam az állást. Területi képviselő lettem a Soproni Postaigazgatóság területén, amihez Vas, Győr-Sopron és Veszprém megye tartozott. A rendszerváltás után megszűnt a lapkiadó, saját céget alapítottam könyvkereskedelemre. Tavalyig könyvesboltokban voltam üzletkötő, most nyugdíjas vagyok, megbízással a rábapatyi termelői piacot vezetem.

Az ikervári Pásti József szülei úgy látták, szép karrierje lehet a mezőgazdaságban, Kőszegre adták tanulni, mezőgazdasági technikus lett növénytermesztő és állattenyésztő szakirányon. De már a középiskolás évek alatt tagja volt a színjátszó csoportnak, részt vett városi, megyei, országos versmondó versenyeken. Az egész falu szorított érte, amikor a Radnóti-verseny döntőjében szerepelt, amit a televízió is közvetített.

A pályáját a kisegítő iskolában kezdte gyermekfelügyelőként, nevelőként, hét év után az ikervári művelődési központba került, közben elvégezte a történelem-népművelés szakot. Vezeti a kultúrházat, óraadó tanár a helyi iskolában. Az ÁMK megalakulásával annak

fői gaz gatója lett. Szerzett az egyetemen kulturális menedzser, közművelődési szakfelügyelő, tanügy-igazgatási szakértő végzettséget. 2002 óta a magyar kultúra lovagja, és tizenöt éve Budapesten az országos jelentőségű magyar kultúra napi ünnepségek műsorvezetője.