Szombathelyi iskolában tartott motivációs előadást Király Gábor (Fotógalériával)

Király Gábor teljesítménye elismerésre méltó a fiatalok szemében – 18 év címeres mezben, 108 válogatott mérkőzés – ezért gondolták a szervezők, hogy a diákokra hatással lehet, ha elmeséli, hogyan építette fel az életét.

- Bolyais voltam, idejártunk a HBSZ-be focizni és kézilabdázni. Én is a hátsó sorba ültem le, mint ti, és ugyanúgy előrekerültem néha, mint ti most, amikor előre ültettek benneteket – mondta a gyerekeknek, majd arról beszélt, hogy mind születünk valamilyen tehetséggel, de a munka hozza ki belőlünk az értéket, a teljesítményt. Ha nem teszünk hozzá szorgalmat, nem ér az egész semmit.

- Mindig úgy gondolkodtam, hogy kitűztem magamnak egy célt, és mikor azt elértem, elégedett voltam, de nem álltam meg, mentem tovább. Mindenki nem tudja rögtön, mi szeretne lenni. De az iskola érték. Fontos odafigyelni a társakra, tanárokra, akik az iskolában nevelnek minket. A szülő otthon nevel, a tanár az iskolában, aki sportol, azt az edzője is neveli. Mindhárman a tudásukat adják oda. Probléma, ha nem fogadjátok el. Mert ezek az alapok, amikre később építkezni lehet. Ha holnaptól nem lenne iskola – aminek talán örülnétek -, de akkor hova mennétek? Pénzt keresni? Továbbtanulni? Mindenki a saját életéért felelős. Amit tanultok, az a tiétek. Családot kell alapítani. Ebben is tudatosan kell építkezni célok mentén. Ha elérjük, amit kitűztünk, újabb cél kell, mert csak egy darabig vagyunk elégedettek. Újabb és újabb hegycsúcsokat kell meghódítani, végigvinni a feladatokat. Magatokért dolgoztok. Nektek kell a jó jegy, nem a tanároknak.

Király Gábor arról is beszélt, hogy 1997-ig Szombathelyen élt, azt hitte mindent tud a városról. Kikerült Berlinbe, majd egy év múlva hazajött, és akkor vette észre, milyen szép szobrok vannak a városban, milyen szépek egyes szombathelyi házak homlokzatdíszei. Fontos észrevenni, milyen értékek vesznek körül minket – fűzte hozzá. Mesélt a gyermekeiről is, akik most 18 és 15 évesek, és az iskolákban, ahova jártak, a külföldi városokban, ahol éltek, jól megtanultak angolul és németül, amit tudnak majd hasznosítani az életükben.

- Amikor Németországba mentem, nulla volt az idegennyelvtudásom. Zavart, hogy nem tudok beszélni, nem értem az embereket, a tévét, az újságot. Rájöttem, hogy tanulnom kell, ha integrálódni akarok. Nyelvórákat vettem, de húsz perc tanulás után elbeszélgettük az időt. Ami muszáj, azt nem szeretjük. Végül is szituációkban tanultam meg a nyelvet. Például az öltözőben. Próbáltam németül megszólalni, a csapattársaim pedig látták az igyekezetemet, segítettek. Mivel a foci közös teljesítmény, az volt a közös érdek, hogy jól megértsük egymást.

Horváth Nóri, a beszélgetés moderátora „varázserő”- nek nevezte a szorgalmat, ami segítette Király Gábort a pályáján.

- Profi sportoló akartam lenni. Ez volt a célom, minden mást félretettem. Ezért nem mentem bulizni, motorozni, nem próbáltam ki a cigit, az alkoholt, és nem érdekelt, mit szólnak a többiek – mondta a kapus, azt is kifejtve, hogy a barát az, aki abban segít, amit te akarsz. – Az igazi barát akkor jön, amikor mindenki megy.

Szó esett arról a képről is, ami a médiából látszik: a labdarúgók jól keresnek, szuper kocsikkal járnak, jó a csajuk. Csupa csillogás, semmi lemondás. De így van-e ez valóban? Látni kell azt is, hogy mi van mögötte. Mennyit dolgozik Cristiano Ronaldo azért, hogy ilyen szép kigyúrt teste van! Mennyit dolgozik Lionel Messi, hogy utolérhetetlen legyen! Nem csak azért van valaki topon, mert tehetséges, hanem mert épp a tehetsége miatt többet tesz bele a munkába, még többet dolgozik, mint mások. Nem az számít, hogy hogy nézünk ki, hanem az, hogy milyen értéket képviselünk. A bennünk lévő tudás az érték. A munkában és a családban is ez visz előre.