Vízbe dobták a telet – Kiszebábot is égettek Oladon a farsangfarkán

Sokéves hagyományuk van a vidám családi télbúcsúztatóknak az oladi városrészben, amit most – részben a Savaria Városfejlesztési Nonprofit Kft. és az Agora együttműködésével, a Helyi identitás és kohézió erősítése programmal – újjáélesztettek, megszólítva a családokat, a gyerekeket. A lakótelep közepén a hét­végén egy kicsit mindenki részese lehetett a régi vidéki farsangi szokásoknak, főleg a telet szimbolizáló kiszebáb elégetésével.

Mangaszínezőket vittek – a fiúknak harcosokat, a lányoknak hercegnőket, kimonós hölgyeket –, és a memóriajátékokra emlékeztető kagylójátékkal is készültek az oladi télbúcsúztatóra, tudtuk meg Schmitt Csillától, a Magyar–Japán Baráti Társaság szombathelyi elnökétől. Az ő standjukkal találkozott először, aki belépett szombat délután a Vas Megyei Szakképzési Centrum Oladi Szakgimnáziumának épületébe.

Beljebb, a könyvtárban a kézműves játszóházban félelmetes, színes farsangi maszkokat és ruhákat is gyártottak a gyerekek Kissné Ráczkevi Irén könyvtáros útmutatásával. A télűző kellékek között szerepeltek még a rafiából, textilből, fonalból és hungarocell golyóból készült apró kiszebábok: könnyen összeállították őket és haza is vihették a saját készítésű figurákat a családok. Néhány kislányon maszk helyett cicaarcot láttunk: a gyerekek arcfestésénél az Agora munkatársai és közösségi szolgálatosok segédkeztek.

Már kora délután elkészült a Mariskának keresztelt, menyecskének öltöztetett termetes kiszebáb is. Az álarcgyártás után a rituálé folytatásaként temetni vitték: farsangi rigmust kántálva kivonult a társaság az épületből az iskola udvarán keresztül a Perint-partra. „Ég a kisze, lánggal ég, bodor füstje felszáll, tavaszodik, kék az ég, meleg a napsugár. Mire füstje eloszlik, a hideg köd szétoszlik, egész kitavaszodik” – hangzott a rigmus egyszer-kétszer-háromszor, egy­re erősebben, utána három felnőtt tűzre vetette a favázú, fonalhajú, kék kötényes, szalmából, különböző ruhadarabokból összeállított bábut. A többiek közben kereplőkkel és más zajkeltő eszközökkel zörögve követelték a hideg idő megszűnését, a tavasz eljövetelét. Mariska még lángolt, amikor a Perintben kötött ki, és a patakban is égett egy ideig szalmateste. A lényeg, hogy vele együtt elhamvadt végre a tél, átadva a helyét a fényes tavasznak.

Miután visszatértek az épületbe, szalagos fánkkal és békebeli ovis teával kínálták a résztvevőket a késő délutáni jelmezverseny előtt, amelyre söprűs boszorkány-, Elza-, Fifi- és cowboymaskarába bújt gyerekek is lelkesen készülődtek.