Mindig akad tennivaló: pincétől pincéig bejártuk a csepregi hegyet

Réczeg Zoltán mezőőr, aki nemrég kapott kitüntetést az önkormányzattól a harminc éve végzett kitűnő munkájáért, pincétől pincéig vezet, jöttünk előtt körbejárt, hogy lássa, hol dolgoznak kint a telkeken a szőlősgazdák. Tóth Marcell a metszésen túl van, a támrendszert már helyreállította, a drótokat meghúzta feszesre, most drótkapoccsal kapcsolja a szőlővesszőket a vezérdróthoz.

A tőkepótlás a következő hetekben lesz. Az oltványokat már megrendelték, március végére, április elejére várják, hogy megjön. Az emeletéről porszívó hangját halljuk: Kamper Natália, az idei kőszegi borkirálynő (az ifjú gazda barátnője) dolgozik fent.

Horváth Gyulánál a veje és a fia segít oszlopokat állítani. A szomszéd hozott fúrót Szombathelyről, ezzel fúrták a gödröket, most állítják bele a lábakat, hogy a szőlőt támasztó rendszer elég erős legyen. Gyuszi bácsi az idén lesz nyolcvanéves, télen hetente egyszer jön ki, kora tavasztól pedig heti két-három napot dolgozik a birtokon. A szőlőrügyeket mutatja: már kezdenek szétnyílni, lehet, hogy a rézpermet egy hét múlva már nem tesz jót.

– Nagyon el kell találni a permetezés idejét, mert ha túl korán van, akkor nem hat, ha későn, akkor perzsel – mondja Horváth József a maga birtokán, feljebb a hegyen.

Egyedül látja el az egyhektáros telket, csak szüretkor segít a család. A szőlő és a gyümölcsfák metszésével már végzett, a kötözésnél tart és törzsfelújítást végez, vagyis pótolja az öreg tőkéket az ültetvényen.

Háromezer különböző életkorú tőkéje van, amit negyven év alatt fokozatosan telepített. A szőlő végében virágzik a mandula – ami egyébként a csepregi hegyen nem jellemző, csak néhány gazdának van –, a birsalma, a naspolya, ősszel érnek ezek is, örülnek a gyümölcsnek az unokák, ha jönnek segíteni.