Pintér Róbert, a szombathelyi Isis Big Band vezetője alkot és közösséget formál

Hogyan éli meg a vírusveszély hétköznapjait a projektmenedzser, a tanár és a zenész? Először erre kérdeztünk rá. – Az Isis Big Band most kicsit parkolópályára került. Online nem működik egy nagyzenekar, próbákra nincs mód és a koncerteket is el kellett halasztani. Pedig nagy durranással készültünk a jubileumra. Az évenkénti Swing nagyjai tematikus sorozatot már megszokhatta a közönségünk. Öt éve, a 20. születésnapi koncertre igazi sztárparádét szeveztünk, visszahívva azokat, akik megfordultak a zenekarban. Most újdonságként egy sztárvendéggel, Majsai Gáborral, a magyar Tom Jonesszal terveztünk közös fellépést, de valószínűleg őszre csúszik a koncert.

A projektmenedzserség – iskolabővítést és pályaorientációs fejlesztést célzó – összesen közel 1 milliárd forint támogatási összegű projektekről van szó – napi elfoglaltságot, adott esetben Skype-konferenciákat jelent. Most zajlanak mindkét projektben a közbeszerzések. A harmadik láb a tanítás, amely most kifejezetten sok munkát ró rám is, annak ellenére, hogy sok digitális tananyagom volt eddig is. Ezeket most feliratoznom kell, új anyagokat is készítek, hangalámondásokat gyártok és online órákat is tartok a Savaria középiskolában. Összességében tehát több fronton zajlik a munka, éjjelekbe nyúlóan – meséli Róbert, akit általános iskolás korától az egyetemig és azóta is az hajt, hogy tegyen a közösségért. – Mindig voltak ötleteim, amiket rendre végigvittem. És mindig úgy adódott, hogy a közösségekben elkezdtek rám hallgatni az emberek. Jó közösséget formálni, maradandót alkotni. Fontos, hogy a szerencsén kívül ez párosuljon kitartással is. A tudásomhoz, képességeimhez képest igyekszem a legjobb színvonalon tenni a dolgomat. Az individuumon kívül, szélesebb körben értelmezem mindezt. Ez a vezérfonalam, ami az élet minden területére igaz. Azt mondja, az építkezése nem volt tudatos, igaz, az sem mindegy, hogy meddig megyünk vissza az időben, és melyik vonalon indulunk el.

Maximalista, és ebből nem enged

– Első generációs értelmiségi vagyok. 1993-ban a Savariában autószerelő szakmát szereztem. A családban felvetődött, hogy érdemes lenne főiskolára, mérnöki pályára mennem. Országos szakmai tanulmányi versenyen vettem részt olyan eredménnyel, hogy mentesítettek a szakmai elméleti vizsga alól. A bátyám javaslatára az autógépész szak mellé felvettem a tanár szakot, a Bánki Donát Műszaki Főiskolán 1997-ben végeztem gépészmérnök-mérnöktanárként, utána a Budapesti Műszaki Egyetemen okleveles közlekedésmérnökként, ’97 óta folyamatosan tanítok. A főiskolai évek alatt HÖK-elnök és HÖKOSZ-alelnök voltam. Rengeteg programot, fesztivált szerveztünk, szerepet vállaltam az országos tandíjellenes tüntetésben – a közösség felé fordulásom ott bontakozott ki igazán. Ott jött az első pozitív visszacsatolás is: amit csinálok, azt lehet követni. Az, hogy talán van érzékem a tanításhoz, képes vagyok fegyelmet tartani, motiválni, át tudom adni a tananyagot és le tudom kötni a gyerekek fi gyelmét, már a tanítási gyakorlaton kiderült. ’97 szeptemberében a Savaria iskolában kezdtem, majd később mellette tanítottam közgazdasági, logisztikai magániskolában és az ELTE SEK-en is. 2010-ig a tanítás volt a fő csapásirány az életemben, bár már 2006-ban kezdtem az EU-s oktatási projektek felé fordulni. 2010-től főállásban oktatási projektek előkészítésével és menedzselésével foglalkozom, és a tanítás lett a másodállásom, amit sosem hagynék abba. Néhány éve a Szombathelyi Tankerületi Központnak írt pályázatokat valósítjuk meg a projektirodán a kollégáimmal. Összetett, rugalmasságot és szerteágazó – műszaki, jogászi, pénzügyi, közbeszerzési, kommunikációs és menedzsment – ismereteket igényel a munkakör.

És hogy mit jelent az Isis Big Band? Nem megbántva a gyerekeimet, a zenekar az első és legidősebb gyerekem. A zenei kötődés családi hagyomány: nagyapám, apám és a bátyám is zenélt. Én hatévesen kezdtem trombitálni. A pályaválasztásnál felvetődött: műszaki vagy zenei pályán tanuljak tovább. Olyan hangszerem volt, amiből nem kell sok egy hivatásos zenekarban, és nem voltam annyira kimagaslóan tehetséges, hogy ez egyértelmű utat mutasson. Maradt hát hobbi a zenélés, de az komoly szinten. Játszottam sokáig a városi fúvószenekarban, a székesegyház zenekarában. Közben megtanultam basszusgitározni, családi zenekarunk lett, hívtak bennünket sokfelé. 1993-ban már főiskolás voltam Budapesten, amikor elmentem az amerikai Glenn Miller Orchestra koncertjére a Kongresszusi Központba – ott olyan zenei élményben volt részem, hogy végleg megfertőződtem ezzel a zenei stílussal. Az országban alig volt még akkor ilyen típusú zenekar. Szombathelyen a ’80-as években a Rózsa Ferenc karmester vezette Savaria Big Band létezett, de akkorra már feloszlottak. 1995-ben zenész barátaimmal alapítottuk az Isis Big Bandet, ami ’97 óta egyesületi formában működik.

A zenekar vezetésével és a szervezéssel kapcsolatos feladatokat ő végzi, de szakmai és pénzügyi vonalon segítik a kollégái. A fentiekhez a családi háttér: 2008-ban nősült Róbert, feleségével azóta egy 7 és egy 9 éves kislány boldog szülei. A magát viszonylag munkamániásnak mondó édesapának a család a legfontosabb. Reméli, hogy tud olyan mintát adni szülőként, amit majd követnek a gyerekek, azt, hogy kitartással, szorgalommal, hittel sok mindent el lehet érni. A mostani életével elégedett, de van azért benne hiányérzet. Szeretné öt év múlva is azt csinálni, amit most, de benne van a jó értelemben vett ambíció is, amivel még többet tehet az oktatás és a zenei élet fejlesztéséért. A szélesebb köz érdekében való tevékenykedés sem áll távol tőle.