A kultúra dolgozóit kiveszik a közszférából? – Több vasi érintettet is kérdeztünk a helyzetről

Ide tartoznak a könyvtárakban, múzeumokban, levéltárakban, közművelődési és művészeti intézményekben, előadóművészeti területen dolgozók.

Megkérdeztük a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) volt Vas megyei elnökét – aki helyett nincsen új, mióta az AGORA Szombathelyi Kulturális Központ igazgatója lett -, miként látja ezt a helyzetet.

- A kulturális szférában dolgozók az egyik legkevesebbet kereső réteg a közszférában, a legtöbben a garantált bérminimumot kapják, nincs bérkiegészítés a pár tízezer forintos kulturális illetménypótlékon kívül; nincs bevezetett életpályamodell, ahogy a pedagógusoknál. Egy pici pluszt éppen az adhatott, hogy „védelmet” jelentett a közalkalmazotti státusz. A munka törvénykönyve inkább „munkaadó-barát”, a közalkalmazotti törvény jobban védi a munkavállalót; elveszik ez a „védettség”, ha a kulturális dolgozók kikerülnének ez alól – mondta Horváth Zoltán igazgató.

– Magyarországon a nagy kulturális központok fele nonprofit kft-ként működik, és nem intézményként, tehát van arra példa, hogy a munka törvénykönyve szerint dolgoznak kollégák a kulturális szférában. De ez csak a közművelődési intézményekre vonatkozik, mert a múzeumoknál, könyvtáraknál nincs példa a céges működésre. Az AGORA jelenleg intézmény, ha szükséges, tudunk minták után nyúlni, hogy csinálják más városokban. Az optimális cél az lehetne, hogy a kulturális szférában dolgozók jobban meg legyenek fizetve, de jelenleg kevés az esély. Mi itt az AGORÁBAN, amit ki tudtunk termelni, eddig is kitermeltük, de az önkormányzatnak az új helyzetben sem lenne több pénze, amit a dolgozókra fordíthatna.

Horváth Zoltán azt is megfogalmazta: jelenleg bevételkiesések vannak, ha a kulturális szférában dolgozók nem a közalkalmazotti, hanem a munka törvénykönyve alá fognak esni, az az intézményvezetőknek nagyobb rugalmasságot ad, ha létszámleépítésekre kerül sor.

- Az AGORÁ-ban mi nem gondolkodunk ebben, hanem azon igyekszünk, hogy hogyan tudjuk majd visszahozni az elmaradt bevételeket – nyilatkozta az igazgató, aki a hat százalékos béremelés lehetőségéről elmondta, hogy pozitív lépés, bár ez bruttó 8-9000 forintot jelent, és ettől nem oldódnak meg élethelyzetek, akkor is nagyon alacsonyan fizetettek a kultúra akár több diplomás dolgozói.

A közgyűjteményi szférából Dr. Baráthné Molnár Mónikát, a több mint negyven embert alkalmazó Berzsenyi Dániel Könyvtár igazgatóját kérdeztük, aki elmondta: sok kérdésre még nem ad magyarázatot a tervezet, a lényeg majd a részletekben és a megvalósításban rejlik.

- Ismerjük az Emberi Erőforrások Minisztériuma állásfoglalását, miszerint az illetmény helyébe lépő munkabér kialakítása garanciát jelent arra, hogy a kulturális ágazat dolgozói összességében nem kerülhetnek kedvezőtlenebb bérhelyzetbe, mint amit a hatályos jogszabály jelenleg biztosít. Amennyiben ez tényleg így alakul, elégedettek lehetünk a tervezett bérrendezéssel. A bértábla 2008 óta nem változott. A hat százalékos emelés 2020. január 1-ig visszamenőleg illeti meg a közalkalmazotti státuszból kilépő dolgozókat. Én úgy értelmezem, hogy november 1. után kapjuk majd meg, miután a jogállás már megváltozott. A béremelésnek mindenki örül, de a helyzet akkor lesz tisztán értelmezhető, ha a jogszabály napvilágot lát.

A művészeti szférából megszólaltattuk a témában Kiss Barnát, a Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatóját – a zenekarban 86-87 fő érintett -, aki úgy fogalmazott:

- Habár a közalkalmazotti státusz biztonságot adott, a bértábla régóta idejét múlt volt, érthető, hogy valami másban gondolkodik az állam. A dolgozók számára a munka törvénykönyve alá tartozni kényesebb, kellemetlenebb, mint közalkalmazottnak lenni. A vezetőknek ez még nagyobb felelősséget ad, még átgondoltabban kell vinni a gazdálkodást. Feltett szándékom, hogy ha új – munkatörvénykönyve alá eső -szerződéseket kell írni, azok olyanok legyenek, hogy a biztonságérzet megmaradjon. Ha az állam azt a nézőpontot nem változtatja meg, hogy a kultúrát finanszírozni „kell”, akkor ez pozitív változást hoz, amihez alkalmazkodni kell. Nincs választásunk, hinnünk kell az államban, a fenntartóban, hogy a kötelező bérfejlesztést elengedték ugyan, de partnerek lesznek abban, hogy megfelelő bérszínvonalon lehessen tartani a dolgozókat. Mi nem azért vagyunk „jó minőségű zenekar”, mert közalkalmazottak vagyunk, hanem mert magas kvalitásúak a munkavállaló zenészek, akiknek életcélja, hogy jó minőségű zenét szolgáltassanak. Optimális esetben ez csak működési forma változás.

Megkérdeztünk egy kisebb településen működő intézmény, a Gencsapáti Művelődési Ház és Könyvtár igazgatóját is, ahol három közalkalmazott van, plusz egy főt pályázati forrásból fizetnek. Varga Albin elmondta, hogy az elmúlt öt évben a pályázatok révén rengeteg pénz érkezett a kultúrába, de a kormányzat nem rendezte a humánerőforrás részét.

- Sokszor sok helyen elmondtuk, hogy jó lenne egy életpálya modell ezen a szakterületen is, hogy a kultúra helyét, szerepét erősítsük. Az igazság az, hogy a szakmára már nem igaz, hogy közalkalmazotti státuszban van, hiszen kulturális szférában dolgozók fele már most sem közalkalmazottként dolgozik,mert az intézmények nonprofit kft-kké, különböző cégekké alakultak, főleg városokban. De olyan is van, hogy civil szervezet látja el a helyi közművelődési feladatokat megállapodás alapján. Üdvözöljük a hat százalékos béremelést, de nem tudjuk, hogy lesz: beépül-e az alapbérbe vagy a kulturális pótlékba. Az kiderül a tervezetből, hogy kevesebb bérünk nem lehet, mint ami október 31-én lesz, tehát így kell megállapítani a munkabéreket az új szerződésekben. Még nem látjuk a végrehajtási rendeletet, de nem látom katasztrofálisnak a helyzetet, sőt bizakodó vagyok, hiszen a közösségek fejlesztése, a közösségi lét most fontosabb, mint bármikor.

Varga Albin azt is megfogalmazta: nagyon sok függ a helyi erőforrásoktól, a kulturális intézményeket fenntartó önkormányzatoktól, azok forrásaitól, hiszen nem tudni, hogy a járványveszély miatt kialakult helyzet miként alakítja át az önkormányzatok bevételi struktúráját. Döntő a helyi társadalom, hogy a szakma mibe hogyan tud beágyazódni.