De mi, ha se puszi, se kézfogás? – Udvariasság a veszélyhelyzetben máshogy

A járványügyi szabályok betartásához nem szükséges felrúgnunk a viselkedéskultúránk alapszabályait, vagyis az udvariasságot és a tisztelet megadását – fogalmazott Ocsenás Katalin, a Magyar Protokollosok Országos Szövetségének tagja, amikor arról kérdeztük, mitévők legyünk, ha a személyes találkozások során szeretnénk elkerülni a kézfogást vagy a puszilkodást.

Most tilos a puszi

– Valószínűleg vannak olyanok, akik a szükségszerűség elismerésén túl egyenesen üdvözlik a puszilkodás jelenlegi szüneteltetését, hiszen ez az üdvözlési forma az, ami leginkább figyelmen kívül hagyja a személyes zóna biztonságát – mondja a protokollszakértő.

Ocsenás Katalin szerint nemcsak nálunk megszokott üdvözlési forma ez, hanem Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában is. – Franciaországban tradicionális francia duplapuszi jár, amelyet la bise néven ismernek, de errefelé a puszik száma és módja olyan változatos, mint a borvidékek: Párizsban a két puszi általános, Korzikán azonban nem érik be ötnél kevesebbel. A legtöbb német azonban megveti a puszis bemutatkozást, sőt annyira elutasítják, hogy el is akarták törölni, ők ragaszkodnak a határozott kézszorításhoz. A puszi mint köszönési elem a kézcsók mai változata.

A legkorábbi üdvözlési forma pedig az ölelés vagy az arcra adott csók volt, de mivel a középkorban rengeteg fertőző betegség volt, áttértek a kézfogásra, meg a kézcsókra. – A nyugati kultúrákban a kézfogás nagyon gyakori, és mint köszöntési forma hagyománya még a lovagkor 11., illetve 13. század közötti időszakára vezethető vissza. Azonban csak a reneszánsz időszakában vált általánossá az európai férfi ak közt, Ocsenás Katalin így mesélt erről:

– A középkorban és a korai újkorban az úri és a katonáskodó rétegekhez tartozók védekezésként mindig fegyvert viseltek, mivel ekkortájt gyakran előfordult, hogy rablók vagy útonállók törjenek rá az emberre. Ha találkoztak valakivel, hogy biztosítsák a másikat, nincsenek rossz szándékaik, nyitott tenyerüket egymás felé nyújtották és kezet fogtak, így mutatva, hogy semmi gyilkos szerszámot nem rejtegetnek. Akik jóindulattal voltak egymás iránt, még meg is szorították egymás kezét. Hát ez volt a kézfogás eredeti üzenete, ma azonban általános üdvözlési formaként ismert. De most egy ideig el kell kerülni… Van miből válogatni: – A történelem során, amikor a férfi ak az utcán kalapot viseltek, a férfi köszöntés az ismerősökkel szemben gyakran tartalmazott kalapemelést, biccentést. Az alapgesztus mindennapos maradt a középkortól kezdve egészen a 20. század közepéig, amíg a férfi ak felhagytak a mindennapos kalapviseléssel.

A kalapemelés a rabszolgaság korából származik, eleinte az alárendelt viszony kiemelésére szolgált, amikor egy felsőbb osztályú személlyel való találkozásban csak az alárendelt hajtotta végre ezt a cselekedetet. Ez aztán XIV. Lajos francia király uralkodása alatt megváltozott, ő ugyanis minden hölggyel való találkozáskor legalább megérintette a kalapját. A gesztust azonban nők sosem használták. A kalapemelés illemtana mára az, hogy a férfi a kalapját – ha az nem egyen- vagy formaruha része – mindig és mindenki előtt köteles megemelni.

Köszönések a világban

A köszönési szokások nagyban függenek a kultúrától, helyzettől, emberi viszonyoktól. Ezek közül emel ki párat a szakértő: – Az olaszoknál a köszöntés heves érzelemnyilvánítással jár: vállon veregetés, ölelés, arcra adott csók jellemzi. A spanyol ember nagyon udvarias, szívélyes, erősen gesztikulál, hangosan beszél, s noha a kézcsók spanyol eredetű, a hivatalos kapcsolatokban bizalmaskodásnak számít. Nagy-Britannia szokásrendszere meghatározó az európai protokollban.

Ott a férfi csak akkor köszönhet előre egy nőnek, ha az már egy mosollyal, fejbiccentéssel, arckifejezéssel jelezte, hogy fogadja a köszönését. A férfi ak nem szoktak kezet fogni, ezt kontinentális szokásnak tartják. Franciaország az etikett szülőhazája, ahol ugyan ismeretes a kézcsók, de nem szokásos. Izraelben rugalmasan kezelik a protokoll szabályait: hithű izraelita nem érinthet idegen nőt, ezért nem nyújthat neki kezet (más országokban, így nálunk sem). A japánok egymással soha nem fognak kezet, helyette meghajolnak. Minél magasabb rangú személyt köszöntenek, annál mélyebbre hajolnak, miközben a hátuk mindig egyenes marad. Vannak azonban a nagyvilágban más ismert köszöntési formák is.

– Thaiföldön a legáltalánosabb köszönési forma a wai, azaz a kéz összetétele, és archoz, orrhoz emelése. Ennél ismertebb talán az Indiában használatos namaste: az indiaiak a tenyerüket összeteszik és a szívhez tartják, a fejet enyhén meghajtva. A szó jelentése hódolat, tisztelet. Az Amerikai Egyesült Államokban gyakran megteszi az integetés is.

Kézfogás helyett?

– Internetes mém lett abból, hogy ő királyi fensége Károly walesi herceg a London Palladiumban tartott jótékonysági gálára érkezve ösztönösen kézfogásra nyújtotta a kezét, amit a fogadó sorfalban álló, őt fogadó személy nem fogadott el – emlékeztetett Ocsenás Katalin, aki szerint ezt más körülmények között döbbent csönd követné, ha egyáltalán el tudjuk képzelni, hogy ilyen megtörténhet… – Itt mégis Károly herceg javította ki ösztönös mozdulatát, és az ősi indiai köszönési formával, a namastével üdvözölte az őket fogadókat.