Dombon fel, völgyön át: őrségi szertúra

A műemlékek között láttuk a 300 éves füstös házat, amely a szegények építménye volt; arról nevezték el, hogy nem volt kéménye, hanem a lakótérben terjengett a füst.

A kerített házak kerítésén a négy ajtó a négy sarkon lehetővé tette, hogy több irányban tudjanak elmenekülni a lakók, ha megtámadták őket. Bemutatták a boronafalú, fazsindelyes tetejű kástut, amelyben régen az iratok voltak, a rozsszalma tetejű lakóház mellett pedig a tornácos kőépítmény istállót, ahol a nagy becsben tartott lovak és marhák voltak.

Egyik ház konyhájában kezdetleges mosogatót találtunk: abroncsos hordót dugóval. Itt megfejtettük a mondás eredetét, mit jelent, hogy „áll, mint katiban a gyerek”: tiszta szobában egy lyukas sámli volt a „gyermekmegőrző”, ebbe állították a még nem járó gyermeket.

Nagyné Szabó Ágnestől, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársától azt is megtudtuk: a honfoglalás után telepítettek ide székelyeket, akik mint „őrállók” a dombokon hozták létre épületcsoportjaikat (ezek a szerek), hogy messze átlássák a környező területet, a völgyeket. Szalafő hét dombon épült hét szer, a túrázók végigjártak ötöt a lepkékben gazdag réteken át.

A körülbelül nyolc kilométeres gyaloglás után hajdinás ételeket, réteseket kóstolhattak a vendégek – akiknek nemcsak az étel esett jól (jellegzetes vasi ízekkel), hanem a szabad levegő és a mozgás is. Hiszen a pünkösdi őrségi túra az idén egyet jelentett a veszélyhelyzetben bevezetett tilalmak egy részének feloldásával is.