Erdészlak volt – A felújítása után turistaház lett a csepregi Rumi-ház

A 82 éves Rumi Lászlóné Ili nénivel ülünk a felújított és kibővített ház udvarán, a fölöttünk magasodó fenyőt a férjével ültették 1962-ben, amikor kiköltöztek az erdőbe, fotó is van a csemetéről. Egyik fiuk, Laci kettő-, a másik, Szilveszter egyéves volt akkor. Lányuk, Edina később született, 1967-ben, miután már visszaköltöztek belterületre.

– Nyáron még egyedül voltunk, aztán télen kiköltöztek az anyósomék. Építettek istállót, tehenet tartottunk, vajat köpültünk, túrót készítettünk, jártak hozzánk érte. Konyhakertet hoztunk létre, mindent megtermeltünk magunknak. A férjem sok gombát szedett, a rengeteg vargányát szárítva eladtuk. Ha mégis boltba kellett menni, Kincsédpusztára mentünk gyalog az erdőn át. Villany nem volt, cserépkályhával fűtöttünk, kútból húztuk a vizet, szenes vasalóval vasaltunk, teknőben mostunk hat emberre. A gyerekeknek volt az udvaron őzgida, mókus – meséli Rumi Lászlóné.

A férje volt a kerületvezető erdész, és egyúttal a Dózsa Vadásztársaság vadászmestere. A ház akkor az erdészet tulajdona volt. Miután a Rumi család elköltözött, mások is laktak benne, a neve mégis megmaradt. Mivel hagyott nyomot Rumi László az itt élőkben? Barátságos és nyitott szívű ember volt; az is vitte el – emlékezik Ili néni –, 1996-ban halt meg, 58 éves korában, egy éjjel végleg elaludt, megállt a szíve.

A Rumi-ház az erdőben egy fontos tájékozódási pont, úgy mint Jani vagy Tóni bácsi kunyhója. Gyalog és kerékpárral is jól megközelíthető. A történetéről megtudjuk, hogy a 70-es évek közepén és végén a Vas Népe alkotóháza volt, újságírók jártak ide nyaranta. Utána az önkormányzathoz került, a vadászok használták, itt volt a teríték vadászat után. A ház felújítása 2000 óta több turizmusfejlesztő pályázat témája volt, de nem nyertek, míg végül az Alpannónia Plusz projektben kaptak rá 25,4 millió forintot. Ili néni azt mondja nagyon megváltozott, de ismerősek a szobák, hasonló az ajtó; jó érzés itt lenni, mert a fiatalkorát hozza vissza.