abból építkezzünk, amivel már rendelkezünk

2020.06.21. 11:30

Hogyan legyünk rugalmasak, ha elfogy a türelem? – Szakértő ad tanácsot

Három fő tulajdonság mentén jellemezhetjük a családok működését: a kohézió a tagok közötti érzelmi közelséget jelenti, a rugalmasság az alkalmazkodóképességhez kapcsolódik, a harmadik a kommunikáció. Hogyan alakíthatunk ki hatékony megküzdési módokat családunkban, amelyeknek a mostanihoz hasonló válsághelyzetben hasznát tudjuk venni? Dr. Pachner Orsolya pszichológussal ezt jártuk körbe.

Tóth Kata

Pachner Orsolya, az ELTE PPK szombathelyi pedagógiai és pszichológiai intézetének adjunktusa

Fotós: Cseh Gábor

Próbatétel elé állították a családokat a koronavírus-járvány miatt bezárt iskolák, a sok helyen bevezetett home office. A helyzet egyrészről a tanév végével egyszerűsödni, lazulni látszik, másrészt újabb többhetes nyári időszak áll a családok előtt, fogyóban a szabadság és sok helyen a türelem.

A hatékony megküzdésre Pachner Orsolya a rugalmasság-központú megközelítést javasolja.

Ne azt kutassuk, miben hibázott a családunk, hanem induljunk el abba az irányba, hogy miben járhatunk sikerrel, mondja, és meglévő erőforrásaink felhasználására, kapcsolati rugalmasságunk építésére bátorít. Ez a jövő kihívásaira újabb erőforrásokat teremt.

– A reziliencia vagy rugalmas ellenálló képesség azt jelenti: számos rizikótényezőnek vagyunk kitéve egyszerre, mégis megfelelő vagy jó fejlődési kimenet következik be az életünkben. A fő üzenete: a rendelkezésre álló erőforrásainkat úgy használjuk fel, hogy meg tudjunk küzdeni a nehéz, válságos helyzetekkel. Egy példa: ne abból induljunk ki, hogyan tudnánk többet foglalkozni a gyerekekkel, ha más munkahelyünk lenne, hanem hogy a mostani helyzetet hogyan alakíthatjuk kedvezőbbre. Azokra az erősségeinkre koncentráljunk, amelyekre egy átlagos hétköznapon nem is feltétlenül gondolunk erőforrásként. Tegyük fel, hogy a két szülő különbözik abban, hogy mennyire szeretik a tervezett vagy a spontán dolgokat. Ez sok konfliktushoz vezethet a mindennapokban. De kritikus helyzetben jó, ha mindkettő jelen van. A struktúraállandóság a gyereknevelés szempontjából jó, mert biztonságérzetet ad, még ha fel is borul az eddigi rend. És szükség van spontaneitásra is: megváltozott az iskola, a találkozások lehetősége – egyértelmű, hogy nem szabad túlságosan ragaszkodni a rendhez, hogy az ellehetetlenítse a napokat.

Pachner Orsolya, az ELTE PPK szombathelyi pedagógiai és pszichológiai intézetének adjunktusa
Fotó: Cseh Gábor

Nyakunkon a nyár, ami megint új hozzáállást igényel. Ha megfelelő a lelki ellenálló képességünk, egyénileg és családként is jól vesszük az akadályokat, állítja a szakember. Ennek része az is, hogy a krízis után vissza tudunk térni a normál kerékvágásba, ne maradjunk benne a krízis alatti viselkedési módokban. Sok kisgyerekes hasonlítja a hátunk mögött hagyott három hónapot ahhoz az időszakhoz, amikor a kisbabájukkal otthon voltak. Ők arra gondolhatnak: egyszer már túléltek, megtapasztaltak egy ilyen periódust – ez is erőforrás.

– A gyerekek szempontjából nagy útravaló lesz, hogy most milyen mintát kaptak: a szüleik hogyan oldják meg a helyzeteket, hogyan beszélnek nekik a helyzetből. Legyünk őszinték: ha félünk, például mert aggódunk a nagyszülőkért, mutassuk ki. A mintákat, amelyeket kapott, kritikus helyzetben elő tudja majd venni a gyermek: vagy követi, vagy éppen az ellenkezőjét csinálja.

– Hogyan fejleszthetjük a rugalmasságunkat? Vigyük magunkat minél többször olyan új helyzetekbe, amelyekhez alkalmazkodnunk kell, amelyek nem komfortosak. Ha eddig nem is volt jellemző, bízzuk bébiszitterre, barátokra a gyereket; küldjük táborba, vagy ha bevállalják, hosszabb időre a nagyszülőkhöz. Önismereti csoportokba is bekapcsolódhatunk: jó megbeszélni, megosztani a tapasztalatokat. Keressünk ilyet, de egy közösség – beszélgetőkör, egyházi közösség, tágabb család – is betölthet hasonló szerepet. És örüljünk a sikereinknek – mondja Orsolya.

Végül arra biztat: ne gondoljuk, hogy mindig tolni kell a szekeret, és hogy ha megállunk, sose érünk célba. Szusszanni is kell közben. És valóban pihenjünk: jutalmazzuk meg magunkat olyan tevékenységgel, amely számunkra örömforrás. Néha lehet egy fél délutánunk, amikor nem csinálunk semmit.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában