Prof. dr. Vig Károly a Mont Blanc-ra visszamenne

A hegymászás nem gyerekkori szerelem, magas hegyekkel eleinte még olvasmány szintjén sem nagyon találkozik. A gimnáziumi húzósabb kirándulásokat leszámítva ekkoriban még inkább a hegyek gyomra vonzza, a székesfehérvári Alba Regia Barlangkutató Csoporttal a Bakony barlangjait kutatja. Évekkel később, 1983 nyarán – már a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem hallgatójaként – lehetősége nyílik végigjárni a Fogarasi-havasok gerincét. A többnapos túra minden különösebb izgalom nélkül, rendben lezajlik, pedig a hegy éppen labilis időjárásáról hírhedt. Sokan veszítik életüket itt egy-egy komolyabb hidegbetöréskor, a legtöbb kereszt augusztusi, de nekik szerencséjük van, ragyogó időt fognak ki.

Az egyetem végén búvárkodni kezd, rendszeresen merül a Hévízi-tóba, ahol a többi búvárral együtt arra keresik a választ, hogyan lehetne megtartani a tó termálvizét. Ekkoriban ugyanis a bakonyi bauxitbányászat miatt rengeteg karsztvizet szivattyúznak ki, ami pedig vészesen lecsökkenti a tó melegforrásának a hozamát. A probléma később a bányászat megszűnésével magától rendeződik, ezt azonban akkor még nem tudni, ezért a búvárok sokat merülnek, amit szerencsére jól fizetnek.

A pénzből 1987-ben egy hónapos expedíciót szerveznek Kelet-Afrikába, két-két hét jut Kenyára és Tanzániára is. Afrika valósággal lenyűgözi. Az utcán váltott dollárral magánrepülőt bérelnek, amely aztán egy szigetre repíti őket, ahol megismerkednek a trópusi korallzátony élővilágával, majd megszerzik első igazi magashegyi élményüket is, feljutnak az 5199 méter magas Mount Kenya egyik mellékcsúcsára. 27 éves ekkor, fiatal szervezete könnyen alkalmazkodik a ritka levegőhöz és az alacsony nyomáshoz, egy kisebb fejfájást leszámítva különösebben nem terheli meg a magasság, pedig vannak, akik egyszerűen nem képesek huzamosabb ideig háromezer méter fölött létezni. Ez az év nemcsak Afrika miatt fontos állomás, hanem azért is, mert ősszel állást kap a Savaria Múzeumban. Röviddel érkezése után a Thirring Gusztáv Természetbarát Egyesület azzal keresi meg, vetítsen nekik Afrikáról, közben kiderül, hogy többen az Alacsony-Tátra gerincére készülnek. Velük tart, és ez az élmény alapozza meg az igazán magas hegyek utáni vágyát, ahogyan nagy szerepe van abban is, hogy úgy dönt, végleg Szombathelyen marad.

Ezután felgyorsulnak az események, bár a karabinercsörgés és a kötélhasználat barlangászmúltja miatt nem ismeretlen számára, elvégez egy sziklamászó tanfolyamot az Oszolyon (Csobánka felett), utána pedig egy téli hegymászó tanfolyamot a Magas-Tátrában, ahol egyik oktatója az ekkor még ismeretlen Erőss Zsolt. Az elkövetkező néhány év a hegymászás jegyében telik, a Großglockner (3798 m), a Grandes Jorasses (4208 m), és a Mont Blanc (4810 m) nehezebb, olasz oldalról történő meghódítása után feljut a Mexikóban található Popocatépetl (5426 m) csúcsára is, majd jön a legnagyobb élmény mind közül, a Kaukázus. Ez utóbbi expedíciót már a Magyar Hegymászó Szövetség szervezi, és a csapat tagja az akkor még nagyon fiatal Klein Dávid is. Európa legmagasabb csúcsa, az Elbrusz (5642 m) meghódítása után a nyugati falon keresztül megpróbálják bevenni a Kaukázus Matterhornját, az Usbát is, de a csúcs előtt száz méterrel visszafordulnak, nem kockáztatnak a havas-jeges terepen, pedig ha megteszik, ezen az útvonalon ők lehettek volna az első magyarok. Két évvel később visszatér a Kaukázusba, ekkorra már a Szovjetunió felbomlott, így nyoma sincs a két évvel korábbi vendégszeretetnek és olcsóságnak. Nem sokkal később egy himalájai trekkinget követően végleg búcsút int az igazán magas hegyek világának, a házasság, a gyerekek átírják a fontossági sorrendet.

A kalandok azonban nem kerülik el, háromszor volt rovargyűjtő körúton Iránban, Brazíliában, Dél-Afrikában, a közeli két-háromezres hegyekre pedig gyakorlatilag hazajár. Újabb nagy hegyet azonban már nem akar bezsebelni, de a Mont Blanc-ra még visszamenne egyszer.