Újra látogatható Szombathely organikus szigete, a Vasi Skanzen

Még mielőtt az Árpád úton a skanzen bejáratához érnénk, már találkozhatunk egy népes előőrssel. A Múzeumfalu libái szabadon élnek a Csónakázótó környékén. Mint dr. Horváth Sándor néprajzkutatótól, a Savaria Múzeum osztályvezetőjétől megtudjuk: a háromfős felnőtt csapat nemrég két kislibával gyarapodott. A faluban most is több háziállattal lehet megismerkedni. A rackanyáj nemrég esett át a birkanyíráson, de már szépen göndörödik a szőrük. Sári, a szamár még mindig szingli életet él. Nem így a nyulak, ők évről évre szépen szaporodnak. Hátul a lovak jól érzik magukat.

Horváth Sándor elmondja: óvatos a mostani nyitás. Egyelőre zárva maradt a kápolna, a sági, a pornói és a lócsi ház. Azok az épületek, amelyeket csak úgy lehet megnézni, ha az ember belép oda. De a többi ház nyitva van, és a házakon kívül is van itt látni- és tapasztalnivaló. Itt a fűre lépni szabad, sőt muszáj, ha tényleg kíváncsiak vagyunk erre a helyre. Itt nincs két egyforma ház, két azonos gerenda, szabályos derékszög. Minden fal, tető, küszöb és gereblye kézzel készült. Ódon házak és árnyas diófák között sétálhatunk, közben csemegézhetünk az eperfáról és már virágzik a rózsa is a léckerítés mögött. A házak között apró kertek díszlenek. Van itt szőlőhegy, gyümölcsöskert, legelő, kerekerdő és benne számos vadon élő növény- és állatfaj.

Az idén a bütykös hattyú is sikeresen költött a malomcsatorna szélébe épített hatalmas fészken. A malom zsilipjén rendszeresen szokott tollászkodni a szürke gém. A tókából időnként felhangzik a tavi békák kórusa. Ha figyelmesen szemlélődünk, akkor megláthatjuk, ahogyan a vízityúk óriási lábujjaival ügyesen egyensúlyoz a vízitök hatalmas levelein. Az egyik öreg fűzfa odvából élénk zsinatolás hallatszik, a seregély eteti szorgosan népes fészakalját. Olykor felhangzik a sárgarigó mély fuvolahangján a „huncut a bíró”, az egyik pajta gerendájáról pedig bágyadt rozsdafarkú-gyerekek bámulnak a kíváncsiskodókra.

A városi galambok befoglalták a harangláb tornyát, a szürke légykapó a zsúptetőre esküszik. A sárfimizdói ház mögé mindig érdemes bekukkantani. A tóparti füves terület már igazi rét. szöcskékkel, sáskákkal, kabócákkal. A zsályákat szorgos poszméhek látogatják. A tóka partjának illatos növényzete fölött könnyed mozgású karcsú szitakötők, kék légivadászok lebegnek. Lassan itt az ideje a szarvasbogarak nászának is…

A falu koros tölgyfáján olykor 8-10 centiméretes hím is megfigyelhető ilyenkor. Megküzdenek a nőstényért. A mizdói ház kocsiszínéből kilátni a tóra. Ha szerencsénk van, végignézhetjük, ahogy a színpompás gyurgyalagok isznak a tóból. Sokáig „bugyborognak” a magasban, aztán lesiklanak a víz fölé. Nyitott csőrükkel végighasítják a tó felszínét és már repülnek is tovább. Ez is a Múzeumfalu.