A digitális tanrend hatása a családok hétköznapjaira

A női munkavállalói és családi szerepek összeegyeztetése, harmóniába hozása a projekt célja. És hogy milyen szempontból aktuális ez a mostani időszakban? Erőt próbáló periódus volt a járvány miatt otthon töltött három hónap, amikor a szülőknek (sok családban az édesanyáknak) a tanár szerepet is magukra kellett húzniuk – hangzott el a beszélgetés elején. Nagyon rövid idő állt a szülők, a tanárok, a gyerekek rendelkezésére a digitális munkarendre való átállásra. Ki hogyan élte meg a kezdeti időszakot? – kérdezte Puskás Enikő moderátor, így indítva a kötetlen beszélgetést.

Hende Ildikó tanító arról beszélt: amikor a híradásokból már tudni lehetett a változásról, azonnal érdeklődni kezdtek a szülők. Az első adandó alkalommal megnyugtatták őket, ellátnak mindenkit információkkal. Kedvező reakció érkezett a szülői közösség részéről. Az első hét közepe táján kialakították a kereteket, és ahogy ment előre az idő, egyre ügyesedtek. Horváth Győzőné Pintér Andrea tanító először platformot választott, amin majd eléri a szülőket, az elsős osztályába járó gyereket. A Google Drive-ot választották; a gyerekek munkáit a Google Photos-ban kérték vissza – mindenkinek saját mappája lett.

Milyen változást jelentett a digitális oktatás a családi és a munkáltatói oldalról? Mennyi idő adódott az élet átszervezésére? – ezt firtatta a következő kérdés. Speciális volt a helyzetük, fogalmazta meg Sándor Viktória gyógypedagógus, aki fogyatékos gyerekekkel dolgozik. Meg kellett oldaniuk, hogy a szociálisan hátrányos helyzetben lévő gyerekekhez is eljusson a digitális tananyag. Papíron és digitálisan megoldandó feladatokkal egyaránt készültek. Hetente egyszer, tömbösítve kaptak tananyagot a gyerekek, és ugyanaznap vitték vissza az előző héten megoldott feladatokat. Saját családjában a gyerekei kezdetben eufóriát éreztek, fellélegeztek, miközben neki pedagógusként megsokszorozódtak a teendői. Később megtalálták a megoldást, a középutat.

Borsos-Lajos Krisztina, egy első osztályos kislány és egy 3 és fél éves kisfiú édesanyja úgy összegzett: – Sírtunk, kacagtunk és kiabáltunk is – hullámzott a dolog. Aztán forgatókönyvet dolgoztunk ki: az elején azzal nem kalkuláltunk, hogy a tanulás minden hétköznap délelőtti elfoglaltságot ad. Online tanulni a kézzel írást – tudtuk, hogy ez nagy feladat lesz. Pillanatok alatt megkaptuk a tananyagot, mindennel haladtunk. A tanító néni kezét videón figyelték, ami csodásan működött. Az egyedüli nehézséget a számítógép kezelése jelentette a kislányomnak. Számunkra pedig az, hogy a két gyerek igényeit egymáshoz illesszük. Nem tudtam úgy és annyit dolgozni, ahogy terveztem, de rugalmas és toleráns volt a munkaadóm, és az iskolában is csak hetente kellett leadni a tananyagot. Periódusok vannak az életünkben az anyai szerep és a karrier tekintetében. Most az anyai került előtérbe.

Akik online tanultak meg kézzel írni, vajon szintfelmérővel kezdik a szeptembert? – kérdezte a moderátor. A következő tanév első időszakában fel kell mérni, mi tudott leülepedni, és mihez kell segítség, válaszolt Hende Ildikó. Felmerült még benne: vajon a munka, amit a gyerekek visszaküldtek, csak az ő produktumuk, vagy a szülőké is? Szerinte az első és a negyedik osztályosoknak volt a legnehezebb dolguk.

Horváth Győzőné Pintér Andrea a visszakapott munkák alapján abban bízik, hogy szépen haladtak a gyerekek. Eltökélt szándéka, hogy a 2. évfolyamot hatalmas ismétléssel kezdi. Szülői visszacsatolásra is volt lehetőség az oktatási módszerrel kapcsolatban – válaszolták a tanítók a kerekasztal-beszélgetés közönségétől érkezett kérdésre.

Fodor István tankerületi igazgató hihetetlenül érdekes időszaknak nevezte március 16-án kezdődött átállást. Az általa vezetett központ 44 intézmény fenntartója négy járásban. Az iskolák többsége már hétvégén levélben jelezte, hogyan készül. Az első félnapnyi ijedtség után elképesztő kreativitásnak lettünk tanúi – mondta. Az intézményvezetők a helyzet magaslatán voltak, kialakították a platformokat az informatikusok segítségével. Támogatást ajánlott az önkormányzat, a képviselők.

A 12 ezer gyereket érintő tankerületi iskolarendszerben mindössze néhány diákot értek el nehezebben. A másik fontos tapasztalat: a pedagógus kollégák azt élték meg, hogy nagyon sokat tudnak egymásnak segíteni. Ugyanígy a generációk is egymásnak. Az is kiderült: a digitális oktatásban rengeteg potenciál van. És, hogy mennyire lehet egységessé tenni a digitális oktatást? Az igazgató szerint a digitális sokszínűségben nem kellene előírni, hogy milyen eszközöket, módszereket használnak a pedagógusok, de a jó gyakorlatok erősítésére biztosan lesz támogatás. Arra ösztönzik majd az intézményeket, hogy ezeket emeljék be a tanmenetekbe, amennyire indokolt és lehetséges. Kimutatás készült arról, hogy az iskolák miként élték meg az elmúlt hónapokat. Fodor István úgy összegzett: fel tudtak nőni a feladathoz, az összefogásnak pedig kifejezetten felemelő, pozitív hatása volt.