Esélyórákon tanulják a táborozó gyerekek az elfogadást Vas megyében

Irodavezetőjüket, Gorza Norbertet és a látássérült Nagy Lászlóné Marikát kísértük tegnap a Holdfényligetbe, a Kisinas táborba. Az általános toleranciaórák a többségi társadalom tagjait érzékenyítik hátrányos helyzetű embertársaik irányába. Jó terepei ennek az iskolák – mondja Gorza Norbert. A digitális tanrend bevezetése okán nem tudtak eljutni a köznevelési intézményekbe, így június közepe óta tábori közösségeket keresnek fel. A gyerekek tanulják az elfogadást, ismerkednek a fogyatékkal élők élethelyzetével, és hiteles emberektől hallanak a romák nehézségeiről.

A Kisinas táborban 6–7–8. osztályosok várták Marikát, aki folyadékszintmérőt, színfelismerőt, Braille-írógépet vitt; fehér botokkal, szemtakarókkal is készültek a szimulációs feladathoz. A szociális területről, majd egy látássérült kortársukról vetítettek kisfilmet a gyerekeknek. Marika nénitől is kérdezhettek, aki egy orvosi műhiba miatt 9 évesen veszítette el a látását, de világéletében úgy akart élni, mint mások. Egy csapat gyerek köré gyűlt: a hétgombos Braille-írógéppel névjegykártyára írta a nevüket.

A másik csoport közben az udvaron megtapasztalta: ha a szemünk nem megfelelően működik, a szaglásunkra, a hallásunkra, a tapintásunkra kerül a hangsúly. Villám-akadálypályát teljesítettek fehér bottal, használati tárgyakat, zöldségeket, gyümölcsöket kellett felismerniük szemtakarót viselve. Marika egyszer fültanúja volt, hogy egy kislány megkérdezte az édesany­ját: miért van a néninek fehér botja? „Nem szabad erről beszélni” – intette csendre a gyerekét az anya. Marika szerint igenis szabad, sőt kell. Vakon is lehet élni, sőt jól élni – ezt közvetítette a gyerekeknek.