Hetven éve hurcoltak el őrségi családokat hortobágyi munkatáborokba

Az 1950-ben megkezdett kitelepítések 70. évfordulóján vándorkiállítást nyitottak Őriszentpéteren. A tárlatnak a korábbi években először Kondorfa adott otthont, utána majdnem fél évtizedig Szalafőn lehetett megtekinteni a visszaemlékezésekben, fotókban gazdag kiállítást. A tervek szerint Őriszentpéteren helyezik el majd véglegesen, ám amíg nincs egy muzeális és muzeológiai szabályoknak mindenben megfelelő emlékhelye, addig az ország több pontján bemutatják a gyűjteményt – erről Róka Zsuzsa, az Őrségi Kitelepítéseket Kutató Egyesület elnöke beszélt lapunknak. – Az Őrség tizenhárom településéről mintegy félezer család kitelepítésére emlékeztető első emlékmű­avatás után megalakult az egyesület, amely kifejezetten ennek a tájnak a kitelepítési emlékeit, dokumentumait, emlékezéseit, tárgyi és szellemi emlékeit gyűjti. A társadalomtudományi vizsgálati módszereket is alkalmazva összeállított amatőr gyűjteményről van szó – emelte ki az elnök, hozzátéve, hogy idén nemcsak a kerek évfordulóról és az eseményről emlékeznek meg, hanem ezeknek az embereknek az életéről, a táj változásáról és arról a helytállásról is, ami megmutatkozott az újrakezdésben, a helykeresésben, a küzdelmes visszailleszkedésben, ami ezeket az életutakat jellemezte.

Őriszentpéter után a korabeli két járási székhely, Szentgotthárd és Körmend fogadja a kiállítást, majd Zalaegerszeg és Zalalövő után Budapestre kerül, ahol ott két országos múzeumban lesz látható. Mielőtt pedig visszatérne Őriszentpéterre, a Debreceni Egyetemre is elviszik. Az egyesület elnöke hozzátette: a szentendrei szabadtéri néprajzi múzeumban, a skanzenben a drávacsehi portán a parasztságot sújtó kitelepítéseket idéző kiállítást rendeztek be, ennek egyes darabjait az Őrségi Kitelepítéseket Kutató Egyesület adta.

Az őriszentpéteri megnyitón beszédet mondott Őr Zoltán polgármester is, hangsúlyozva, hogy vannak soha be nem gyógyuló sebek, továbbá erkölcsi és lelkiismereti kötelességek: emlékezni és emlékeket állítani az őrségi családok fájdalmának. A megnyitó után a résztvevők a református templom kertjében megkoszorúzták a kitelepítettek emlékhelyét, majd kötetlen beszélgetéssel zárták a napot.