Mert fonott kosárból soha nincs elég Bozsokon (Fotógalériával)

A Kőszeg-hegyalja hét faluja a megyei önkormányzattal közös uniós pályázat révén jutott hozzá a lehetőséghez, hogy válasszanak, milyen mesterségek titkaiba szeretnének bepillantani. A felmérés eredményének megfelelően indult szappankészítő, túravezető és gombász tanfolyam is, kosárfonásból azonban már a negyedik harminc órás tanfolyam ért véget a héten. A képzésekhez a szakmai hátteret a Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület adja.

Látogatásunkkor épp a záró foglalkozásra csöppentünk be, az asszonyoknak az elmúlt napokban már több, saját készítésű fonott kosárral gyarapodott a háztartása. Pados Zoltán, az elismert bejcgyertyánosi mester deszkákkal, méretre válogatott, beáztatott fűzvesszőkkel érkezett, és már az első alkalommal mindenki több kerek talpat elkészített önállóan. A következő foglalkozásokon a magasítás következett, sok segítséggel, de sok önálló munkával, fájó hüvelykujjakkal.

Bognár Anita azért próbálta ki a kosárfonást, hogy ne vesszen el ez az ősi mesterség, a falujukban ugyanis már rég meghalt az utolsó kosárfonó. Gyabronka Magdolna óvodapedagógusként szeret minél több technikát kipróbálni, ezúttal épp a fül elkészítését kérte Zolitól a gyümölcsös kosarához. Rába Krisztina a kosarak szerelmese, szerinte soha nem lehet elég otthon ebből a jól tisztítható, szép és ősi kellékből. Deákné Rita a lányával járt a tanfolyamra, az utolsó alkalomra még az unoka is eljött. Ki szerették volna próbálni, hogyan születik a fonott kosár. Sándor Viktória mondja ki azt, amire a pályázók is gondolhattak: azért jött el ide, mert nemrég költözött Kőszegszerdahelyre, és szeretett volna megismerni néhány embert. Bízott benne, hogy itt jó közösségre talál, és be is jött a számítása.