Új felfedezéssel közelebb a Kalapos-kövek rejtélyének megfejtéséhez

Kedvelt turista úti cél Vas megyében a Kőszegi-hegység, azon belül is sokan látogatnak a Bozsokhoz közeli úgynevezett Kalapos-kövekhez. A zöldpala kőzet alkotta sziklaalakzatok nemcsak a kirándulók számára jelentenek érdekességet – korábban legendák is születtek odakerülésük és elhelyezkedésük magyarázatára: voltak, akik egy óriás kitört fogaiként tekintettek rájuk, mások ördögi düh eredményének tudták be a képződmények létrejöttét.

A tudósok érdeklődését is felkeltették a kövek, amelyek számos vizsgálat tárgyát képezték, azonban máig nem született konszenzus szerepükre vonatkozóan régészeti szempontból. Most csillagászati vizsgálatokkal egészültek ki a korábbi kutatások.

– Ismert, hogy a késő bronzkor idején, a Szent Viden hatalmi és kereskedelmi központ működött. Ehhez a központhoz közel található a Kalapos-kő, amelyről a szakemberek nem zárták ki, hogy ott valamilyen termékenységi vagy napkultuszhoz köthető szertartás lehetett, azaz áldozati helyként, vagy szentélyként is funkcionálhatott – tudtuk meg Mitre Zoltántól, a Gothard Jenő Csillagászati Egyesület elnökségi referensétől, aki elmondta: a legújabb tanulmány apropója, hogy ebben összekötötték a csillagászat szakterületét a régészeti kutatással.

Hozzátette: több régész, történész vizsgálta már környéket. 1929-ben előkerült a Szent Viden egy aranykincs ezt feltételezhetően a Naphoz és égbolthoz köthető jelképek díszítik. Miske Kálmán Vasvármegyei Múzeum igazgatója 1908-ban egy pici, ember formájú bronz szobrocskát közölt, amiről valószínűsítik, hogy a Kalapos-kőn egykori rituális tevékenységhez köthető. Az 1980-as években Tóth István ókortörténész és Fekete Mária régész sokat vizsgálták a Kalapos-kövek szerepét.

– Az szinte biztosra vehető, hogy a Kalapos-kő és a Szent Vid között lehetett valami kapcsolat, mert a magaslatokról lehet látni a másikat – emelte ki Mitre Zoltán. 1997 őszén Ilon Gábor szombathelyi régésztechnikus tanítványaival ásott három ponton. Eredményeit a Vasi Szemlében is közölte.

- Ő és Vértes Ernő, a csillagászati egyesületünk akkori elnöke 2002 februárjában egy kis csapattal felmérték a területet és rájöttek, hogy a Kalapos-kő kelet-nyugati csapásirányban fekszik, ami egybevág a Nap és égbolt mozgásával. Nemcsak a bronzkorban, de a későbbi évszázadokból is lehet találni olyan épületeket, amelyek kelet-nyugat irányában tájoltak. A mai templomok tájolásában is gyakori ez – fűzte hozzá a referens. 2017-ben vett újabb fordulatot a történet, amikor Ilon Gábor felkérte Mitre Zoltánt a kutatások folytatásához, hogy csillagászati kötődést találjanak a helyhez. – Először geológiai oldalról vizsgáltam, a többi között a szombathelyi főiskolán 1995 környékén készített alapos geomorfológiai kutatás és nagyfelbontású térkép felhasználásával, majd az Ilon Gábor felkérésére 2005-06-ban Isztin Gyula által készített geodéziai felmérés elemzésével. Rájöttem, hogy a téli napforduló napkeltéje és nyári napforduló napnyugtája irányával teljesen egybevág a hely iránya. E vizsgálatához idő kellett, mivel adott napforduló csak egyszer van egy évben. 2018 júniusában végzett terepi munkával kiderült, hogy a helyszín egy jellegzetes pontja alkalmas a leghosszabb nyári nap időpontjának pontos meghatározására. Tavaly decemberben pedig az is beigazolódott, hogy a téli napforduló is kijelölhető ugyanebből a pontból. Majd a helyszínen végzett saját felmérések dokumentációjának számítógépes feldolgozásával megnéztük, milyen lehetett a Nap és az égbolt látványa 3000 éve a helyszín egyes pontjaiból – magyarázta Mitre Zoltán.

Ezt az eredményt konferencián is bemutatták, majd tudományos cikket írtak angol nyelven Ilon Gáborral. Ebben leszögezték, hogy az 1997-ben feltárt késő bronz- kora vaskori tűzhely és a tárgyi emlékek a hely több évszázados ismeretét és használatát igazolják, de még nincs az elméletet egyértelműen igazoló konkrét régészeti lelet. A fent már bemutatott érvek alapján valószínűsíthető, hogy az asztronómiai szempontok irányadóak lehettek a bronz- és a vaskori emberek számára. A szerzőpáros vizsgálata felkeltette a figyelmet: tavaly egy hazai régészeti konferencián mutatták azt be. Tanulmányuk megjelenése után idén pedig összeurópai konferenciára invitálták őket. Az eseménynek idén Budapest adott volna otthont, ám a vírushelyzet miatt augusztus végén, online rendezik meg.