Generációk csatája a gyermeknevelésben – Szakértő ad tanácsot

Persze vannak üdítő kivételek, de mégis mi változott az utóbbi években? Azt kell, hogy mondjam, a szerep. Harminc évvel ezelőtt a mamához menni ünnep volt, manapság pedig a legtöbb családnál kényszer. Vagy azért,

mert muszáj, mert különben sértődés van, vagy azért, mert szükség van a segítségre.

A mai nagyszülők generációja – társadalmi, történelmi okokból – végtelenül sok feldolgozatlan sebet hordoz. Kevesen élhették meg a feltétel nélküli szeretet érzését, a mai fi atal felnőttek pedig nagyobb szabadságban élik mindennapjaikat, kevesebb alárendelődéssel.

Itt, ebben a feloldhatatlannak tűnő ellentétben kellene igazságot tenni generációk között, de ez általánosságban lehetetlen. Játszma helyett a szülő bízzon gyermekében, hogy belőle is jó édesanya vagy édesapa válik. Bízzanak a kapcsolatukban, hogy szükség esetén

egymáshoz fordulhatnak majd. Emellett hallgassuk meg egymást, hiszen csak ez vezethet egymás megértéséhez.

Egy kedves olvasónk történetéből hoznék egy példát: a cukros ételek, italok tiltása nem új keletű hóbort, hanem létező probléma, hiszen Magyarországon az egyes típusú diabéteszben szenvedő gyermekek száma megduplázódott az elmúlt két évtizedben. Éppen ezért, ha a gyermek szülei azt kérik, hogy ne kapjon bolti édességet a kicsi, inkább dicséret illeti őket a felelősségteljes döntésért, hiszen ez nap mint nap következetes nemet mondást jelent, a sokkal könynyebb igenek helyett. De ha a mama almáslepényt süt a hétvégén a kisunokájának, férjen bele, hogy ebéd után vagy uzsonnára megegyen egy szelettel – így tisztelve egymás erőfeszítéseit.

A nagyszülők olyan élményekkel töltik fel a gyerekek puttonyát, ami semmivel sem pótolható: szeretettel, anekdotákkal, különleges értékekkel. A szülők legnagyobb erénye pedig az, hogy náluk jobban nem ismeri a gyermeket senki sem. Ez így van rendjén.