Sör, csoki és a tudat, hogy három emberen is segítettek – Retró véradáson jártunk Szombathelyen

Kezdés után egy órával már majdnem húszan adtak vért a területi vérellátó földszintjén. A szervezők ötven embert várnak a zárásig, az adományozóknak sörrel és csokival köszönik meg a segítséget a „retró” szellemében. Az igazi majálishangulat a vírus miatt elmarad, hiszen – a biztonságot szem előtt tartva – nem tudnak a helyszínen virslit főzni.

A vírus az oka annak is, hogy elmarad a karnevál, pedig a háromnapos eseményen 250-300 adag vért is be tudtak gyűjteni, így ezt a mennyiséget mindenképpen pótolniuk kell. A hosszúhétvége is kiesést jelent, így jövő hét szombaton is várják a véradókat, 10 és 18 óra között.

Az érkezők szinte kérdés nélkül is tudják már, merre kell ilyenkor menni, látszik, hogy legtöbben rendszeres véradók.

A véradóhelyiségben találjuk a három Dankovics testvér közül a két idősebbet, a 25 éves Dánielt és a 23 éves Benjámint. Mindketten régóta adnak vért, ritka vércsoportjuk is van, 0 Rh-, így különösen fontosnak tartják, hogy segítsenek. A legfiatalabb testvér, a 18 éves Gergő most adott volna először vért, de elvesztett TAJ-kártyája miatt nem ül testvérei mellett érkezésünkkor.

A ritka vércsoport mellett más okai is vannak a véradásnak, Benjámin például nagykorúvá válása után az iskolában adott először vért, elmondása szerint akkor még csak azért, mert nem kellett órára menni. Azóta már tudja, hogy nem csak mások életének megmentése miatt fontos a véradás, de számunkra is hasznosak a véradás előtti szűrővizsgálatok, hiszen az ember a saját egészségi állapotáról is többet tudhat meg.

A testvérekhez hasonlóan mások is rendszeres véradók. A 31 éves Pfliegler Ármin már 18. születésnapja után egy héttel véradásra ment, a mostani alkalom már kb. a harmincötödik, többé-kevésbé rendszeresen jár vért adni. Az ösztönzést a szomszédjában lakó édesapa és fia jelentették számára, akik többszörös önkéntes véradók. Ő is fontosnak tartja, hogy ilyen kis tettel is életeket menthet, és 13 éves véradói „pályafutása” alatt több embert is rábeszélt, hogy tartsanak vele.

Szintén az iskolában, 19 évesen adott először vért a most 47 éves Raffai Roland, azóta is évente legalább egyszer időt szakít rá, nem is tudja megmondani, ez hányadik alkalom.

Akadnak olyanok is, akik később lettek véradók: a nemsokára a 60. életévét betöltő Béres Sándor csupán pár éve járt véradáson először, de azóta 3-4 havonta rendszeresen jön, és gyermekeit is meggyőzte, hogy ők is segítsenek.

A fájdalmasnak tűnő tűszúrás senkinek nem okozott gondot, és a csoki és sör mellett azzal a gondolattal távozhatnak, hogy három életet is megmentettek.