Szenzációs felfedezést tett a vasi Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész

A feltevés nagyszerűségét mutatja, hogy egy neves művészettörténész a segítségét ajánlotta fel Tóth Csabának a témában írt tanulmánya külföldi szakfolyóiratban való publikálásához.

– A korszakos felfedezés lényege, hogy a Leonardo-életmű 15-20 festményből áll, amelyek évszázadok alatt váltak elfogadottá; a neves olasz festő halála után ötszáz évvel kicsi a valószínűsége, hogy újabb Leonardo-mű kerül elő. Két ilyenről mégis tudunk, a Salvator Mundi olajfestmény és egy pasztell profil hercegnőportré az utóbbi évtizedekben bukkant fel. A Salvator Mundi 450 ezer dollárért kelt el, később megkérdőjelezték hitelességét. A karantén alatt egy hosszabb tanulmányt írtam, amiben a Szépművészeti Múzeum újjárendezett állandó kiállításán látható, Marco d’ Oggiono – Mária gyermekével és a kis Keresztelő Szent Jánossal című festményéről bebizonyítom, hogy Leonardo saját kezű alkotása – mondja Tóth Csaba, aki azt is elmeséli, hogy több mint negyven évvel ezelőtt dolgozott a Szépművészeti Múzeumban. A festményt akkor látta először a tanulmányi raktárban, és olyan elementáris hatással volt rá, hogy egy fényképnegatívot kért róla.

– Ezt most elővettem, amikor Kenneth Clark Leonardo-­könyvét olvasva megtaláltam abban a Metropolitan Mú­zeumban őrzött Leonardo-­rajzot, amely egy kompozíciósvázlat-csokor, amiből a budapesti festmény született. Ez a felismerés vezérelt a kutatás megkezdésekor, amire persze már előttem mások is felfigyeltek. Elsőként ­Pigler Andor, aki az 1912-ben a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozott festmény első szakszerű műleírását adta. Meg kellett keresnem a hitelesített Leonardo-festményekkel a közös nevezőket, analógiákat, stiláris, szemléletbeli hasonlóságokat. Ilyen például a női, illetve Madonna-­arctípus, a gyermekarctípus, a hajfonatos hajviselet az első esetben, a homlokhajfürt a másodiknál. Az arckifejezés, a kéztartás, a ruhakivágás, a ruhakarakter, a drapériavetés, a derékkendő-használat. A háromszög-kompozíció specialitása, hogy Mária itt is, mint a Sziklás Madonnán, a kis Keresztelő Szent Jánosra néz.

A családi idill, amiből hiányzik az apa, Szent József, mint a Sziklás Madonnán és a Szent Anna harmadmagával a képen.

A szikla mint háttér, bent kis barlang, mint Szent Jeromosnál és a Sziklás Madonnájánál. A térdre ereszkedésből fakadó alacsony horizont, a kettős perspektívahasználat, a háttér rétegződése, a virágokkal teli előtér, az elbeszélő jellegű középtér a figurák mögött, végül a ködbe vesző, költői, hegyes távoli mélység. A figurák és a háttér koherens egésszé komponálása, mint a Mona Lisa és Szent Anna harmadmagával festményeknél.

Tóth Csaba nem régóta foglalkozik Leonardóval, csak a mostani felismerés kapcsán mélyedt el a festészetében, hogy minél több hasznosítható információhoz jusson.

– 1478-ban elkezdett két Madonna-képet, ugyanebben az évben előleget vett fel a firenzei városháza kápolnájának oltárképére, de nem teljesítette. Amikor Firenzéből Milánóba költözött, készített egy leltárjegyzéket, amiben első helyen említi a virágtanulmány-rajzokat, és itt is megemlíti a két Madonnát, és hogy a profilból ábrázolt nem befejezett. Véleményem szerint ezt kellett volna leadnia a Palazzo Vecchio kápolnájába, de nem készült el vele, és továbbvitte magával Milánóba. Ezt fejlesztette tovább, Mátyás király számára akarta befejezni. 1485-ben bízta meg ezzel Lodovico Sforza, aki az unokahúgát szerette volna összeházasítani Mátyás házasságon kívül született fiával, Corvin Jánossal. Mátyás halála után meghiúsult ez a diplomáciai házasság, és a Madonna-kép sem jutott el Magyarországra. Leonardónál maradt. 1508-ban még nála volt a profilból ábrázolt Madonna, amely a budapesti képpel azonos.

A felfedezéshez vezető kutatás is nagy élmény volt, Tóth Csaba sorolja azokat a magyar művészettörténészeket, akiknek sokat köszönhet: Divald Kornélnak, Hekler Antalnak, Tolnay Károlynak, Rabinovszky Máriusznak, Farkas Zoltánnak, Balogh Jolánnak, Meller Péternek és László Gyulának. A karantén alatt a saját otthoni könyvtárából dolgozott, majd a feloldás után beszerezte a legfrissebb külföldi szakirodalmat. Indirekt módon bizonyított. A kutatók megállapításait, felismeréseit áttranszformálta a Szépművészeti Múzeum festményére, és amennyiben érvényesek voltak arra, beépítette az érvelésébe.

– Életem legboldogabb időszaka volt a kutatás, olyan éteri magasságokba vitt Leonardo művészete, amit előtte el sem tudtam képzelni. Sugallatosan írtam a megfigyeléseimet, és szinte „felülről” jöttek a felismerések. Amikor hozzákezdtem, nem is fogtam fel, mekkora fába vágtam a fejszémet, de amikor sorra jöttek a revelációszerű felismerések, az olyan idegfeszültséggel párosult, amit nehéz volt elviselni. Festéskor szoktam ilyet érezni, amikor egész nap megfeszített munkában dolgozom a műteremben.

Tóth Csaba szerette volna, ha a róla készülő könyvbe bekerül a Leonardo-tanulmány, így is adták be a pályázatot az Emmihez. Azonban olyan terjedelművé vált (234 ezer karakter), ami meghaladta az Isten és a világ – Tóth Csaba szakrális képei könyv terjedelmét, így a Szülőföld Kiadóval úgy döntöttek, külön jelentetik meg. Az Isten és a világ Tóth Csaba négy évtizedes pályájának szakrális munkáit tartalmazza, közel 200 képpel, és szeptember közepén jelenik meg. A Mi Sziklás Madonnánk című tanulmány ezután következik.

A művész azt mondja, hogy a Szépművészeti Múzeum kérdéses festménye körülbelül 800 millió dollárt ér, és mivel a Salvator Mundinál kétszer nagyobb, ez az ár nagyon is elképzelhető – átszámítva több mint 234 milliárd forint –, de ezt az árat most nem kell kifizetni, mert ez a kép gróf Pálffy Jánosnak, az ajándékozónak köszönhetően már a Szépművészeti Múzeumé.