Kemenesmihályfán őriznek egy csaknem félezer éves kettős keresztet, a tetején félholddal

Őriznek Kemenesmihályfán egy csaknem félezer éves kettős keresztet, a tetején félholddal. Aki nem ismeri a történetét, annak is könnyen szöget üt a fejében, hogy a török félhold és a keresztény jelkép nehezen fér össze. Ha azonban megismerjük a kereszt legendáját, minden a helyére kerül. Az 1526-os mohácsi vereség Kemenesalján is éreztette hatását, több úri kastélyt erődítménnyé alakítottak át.

Az 1532-es, Bécs ellen vezetett szultáni hadjáratot Kőszeg hős védői megakadályozták, és ez hadszíntérré változtatta Vas megyét. Miután a törököknek Sárvárt nem sikerült elfoglalniuk, bekövetkezett Kemenesalja első török pusztítása. Feljegyzések szerint először 1549-ben hódoltak be a törököknek, ezt a későbbiekben még többször meg kellett tenniük. A római katolikus plébánián őriznek egy – ebből a korból fennmaradt, vasból kovácsolt – kettős keresztet, a kereszt csúcsán török félholddal.

A hagyomány szerint a félhold a kereszten azt jelentette, hogy a törökök kirabolták Kemenesmihályfát. Ennyi, amit a kereszt történetéről tudunk, ezt is Mesterházy Sándor (Ostffyasszonyfa, 1907. július 31. – Ostffyasszonyfa, 1992. augusztus 16.) evangélikus lelkész, helytörténész Kemenesmihályfa, Kemenessömjén, Sömjénmihályfa múltjából címmel 1991-ben megjelent kemenesaljai monográfiájából, ahol ez olvasható: „A török korból fennmaradt egy vasból készített kettős kovácsolt vaskereszt a kereszt csúcsán a török félholddal, a plébánián őrzik.

A hagyomány szerint a kettős kereszten lévő félhold azt jelentette, hogy a falun átvonuló török csapatok már kirabolták a falut.” A szerző azonban nem jelöli meg a kereszt legendájának eredetét, az jobbára – és ezt már a település polgármestere, Takács Balázs Ákos polgármester mondja – szájhagyomány útján terjedt. Mégis: a kereszt létezése még Mihályfán is elsősorban csak az idősebbek körében ismert, tekintve, hogy a falut főként evangélikus hívők lakják. Van, aki úgy ismeri a történetet, hogy a kereszt nem a falu határában volt felállítva, hanem messziről hirdette a templom tornyáról, hogy Kemenesmihályfa már behódolt a töröknek, így a kereszt attól is védte a települést, hogy a portyázó török csapatok felperzseljék.

Részben ezt a változatot támasztja alá Sztojalovszky Sándor helyi plébános is, aki 1957-ben ekképpen említi a keresztet:

„Kemenesmihályfán, a szomszéd községben Szentmárton filiájában a török időkben fából készült harangláb tetején kovácsoltvasból készült kettős kereszt volt félholddal. A harangláb 1750-ben semmisült meg, de a félholdas keresztje furcsa mesterjegyeivel a mai napig is megmaradt a plébánia barokk épületben a szerető gondoskodás folytán.” Egyébként ma már – az évszázados hagyományt megtörve – nem itt található a különleges lelet, mivel volt, aki nem nézte jó szemmel, hogy a török keresztnek a plébánia nyújt védelmet, így azt most a faluházban őrzik, ahol bárki megnézheti, meg is érintheti, ami nagy szó, mivel ilyen kereszt, de még csak hasonló sincs sehol az országban – teszi hozzá a polgármester.

Török korabeli legendából viszont akad a környéken még néhány, a Veszprém megyei Kemenesszentpéter határában van egy domb, melyet a szóhagyomány szerint a törökök hordtak össze. Nagypénteken éjjel 12 órakor veti fel magát a láng a domb tetején. Aki meglátja és olvasót dob rá, ezüstpénzt talál a láng helyén. Ha az illető ijedtében elkáromkodja magát, a pénz eltűnik (Sziklay-Borovszky). Ennél azonban jóval ismertebb a törököt mélybe rántó nándorfehérvári hős, Dugovics Titusz története, aki a legenda szerint Nagysimonyiban született, miközben az sem egészen biztos, hogy valós személy volt.

A hősi önfeláldozás és a hazaszeretet szimbólumává vált esetet Antonio Bonfini (1434-1503) leírásából ismerjük, ő azonban nevet nem említ. Később Döbrentei Gábornál (1785-1851) jelentkezett egy Dugovics Imre nevű vasi nemes, miszerint bizonyítékai vannak arra, hogy a legendákban emlegetett nándorfehérvári hős nem más, mint az ő felmenője, Dugovics Titusz. Három iratot mutatott be: egy 1459-es oklevelet, amely szerint Mátyás király Titusz hősiessége jutalmául fiának, Bertalannak adományozza a Pozsony vármegyei Tejfalut. Egy 1588. évben kelt okiratot, továbbá egy Bercsényi Miklóstól származó menlevelet, melyek megemlítik a Nándorfehérvárnál elesett Dugovics Tituszt.

A bizonyítékok meggyőzték Döbrenteit, és megírta cikkét a Tudományos Gyűjteménybe, csakhogy később sokan kétségbe vonták az iratok hitelességét. A legendák tovább élnek, ami jó, hiszen ha eredetük talán igen, közösségmegtartó erejük nem lehet kétséges. És ne feledjük azt sem, hogy Kemenesmihályfán tényleg őriznek egy kettős keresztet, ahogyan Dugovicsokból is szép számmal akad Nagysimonyiban, és azt is nehéz lenne vitatni, hogy kincsekkel teli a környék.