2020.10.02. 20:00
Néhány év alatt újraéledt a Marcal
Csaknem egymillió köbméter vörösiszappal szennyezett víz öntötte el a Torna-patak völgyét tíz évvel ezelőtt.
A Szergényt Vinárral összekötő híd. A Marcal túlélte a katasztrófát Fotó: Szendi Péter
Fotó: © Szendi Péter
2010. október 4-én, hétfőn 12 óra 10 perckor a MAL Zrt. Ajkai Timföldgyárának Kolontári X. számú vörösiszap-tározójánál átszakadt a gát. Az erősen lúgos szennyeződés 7 óra alatt elérte a Marcal–Torna-torkolatot Karakónál, és 28 óra múlva már a szergényi közúti hídnál volt. Nádor István, aki akkor a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója volt, így emlékezik az eseményekre:
– Az első telefont az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól egy és kettő óra között kaptam. Először azt se nagyon értettük, mivel állunk szemben. Kolontár nem a mi működési területünk. Még soha senki nem szembesült olyan helyzettel, hogy elindul egy vörös folyam és végigsöpör egy völgyön, mint egy árvíz, csak sokkal tragikusabban, durvábban és sokkal kezelhetetlenebbül. Kiderült, hogy ez egy rendkívül lúgos, veszélyes anyag. Alapvető cél volt, hogy ez az anyag ne jusson le a Marcal alsó szakaszáig, illetve a Rábáig, mert ott már a vízbázisok is sérültek volna. A szakértői vélemény az volt, hogy gipsz adagolásával lehetne a vörösiszapot semlegesíteni. A szükséges készlet csak a Mátrai Erőműben állt rendelkezésre. Amikor a nagy, 20 köbméter befogadóképességű teherautókból álló konvoj megérkezett a rend–őri biztosítással Szergénybe, összeszaladt a környék lakossága. A gipszet a vízzel levegőztető berendezésekkel kevertük össze. A módszer hatásosnak bizonyult.
A Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság összefoglalója szerint több mint 10 ezer tonna gipszet juttattak a Marcalba. A kárfelszámolás során a Marcalon Karakó és Szergény között a teljes szakaszon megtörtént a kotrás. Közel százezer köbméter vörösiszapot és iszappal szennyezett földet szállítottak vissza Ajkára. A következő év májusáig tartott a károk felszámolása.
A szennyezés súlyosságának ellenére hamar megindult a folyó regenerálódása. A biológiai elemek közül a makroszkopikus vízi gerinctelenek és a halak szenvedték el a legnagyobb károsodást, szinte kipusztultak.
Az élővilág regenerálódásában a Marcal mellékvizei mellett felsőbb, szennyezéssel nem érintett szakaszai, és alulról a Rába is fontos szerepet játszott. Természetvédelemmel foglalkozó szakemberek szerint nagyjából négy év kellett ahhoz, hogy a Marcalon újra megjelenjenek a kormoránok – jelezve, hogy a halak is megfelelő mennyiségben
visszatértek.
A vízügyi igazgatóság összegzése szerint már nincs jelentős eltérés a Marcal élővilágának minőségi és mennyiségi összetételében, fizikai és kémiai jellemzőiben a szennyezés előtti állapotokhoz képest.
