Vas megyei tűzoltók is dolgoztak a tíz éve történt környezeti katasztrófánál

A Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság ügyeletére 13 óra 18 perckor érkezett a riasztás, a tűzoltók megindultak Sárvárról, Celldömölkről és Szombathelyről is, köztük Horváth Sándor (42) egy hatfős tűzoltó rajjal. Már előtte átpakoltak az alumínium felépítményű Mercedesről a fémalvázas Steyr Brontóra, mert megelőzően jött a hír, hogy ez a vörös lé az alumíniumot szétmarja. A szombathelyieket Kolontárra kérte az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, de nem jutottak el odáig, csak Devecserig, mert mire odaértek, a hidat is vitte a vörös ár.

A település legmagasabb részén, a templomnál lévő téren volt a gyülekezési pont, ott kértünk feladatot. Mivel égett egy ház, odaküldtek minket egy ajkai kocsival együtt, őket követtük, mert nem volt helyismeretünk – idézi fel Horváth Sándor. – Út nem volt, iszap hömpölygött mindenütt, a zongorától a vécékagylóig mindent vitt a víz. A tűzoltóautó hatalmas kerekét háromnegyedéig ellepte a vörös sár. Megláttunk egy kerítésoszlopon fennakadt autót, amiben egy idős házaspár ült. Az ajkaiak továbbmentek tüzet oltani, mi kimentettük az embereket a kocsiból. Úgy élték túl, hogy a hátsó ülésre másztak, ott is mellig ültek a vörös lében, de legalább a fejük kilátszott, tudtak lélegezni. Lemostuk és átadtuk őket a mentőknek. Ahogy az egyik társunkat is, aki árokba lépett, egyszer csak eltűnt, a szerparancsnok a sisakjához tartozó nyakvédőjénél fogva húzta ki. Elvitték, ellátták, lezuhanyozott, kapott száraz ruhát, és visszajött közénk dolgozni.

Délután három órakor a Vas megyei Veszélyhelyzeti Felderítő Csoportot is riasztották, velük Farkas János (54) is megindult.

- Mindenre fel vagyunk készülve, de ilyen még sosem volt. Sok árvízhez mentem ki addig is, ismertem az áradó víz veszélyét, de ez más volt: maró hatású vörös lé ömlött mindenhol gyors sodrásban – elevenítette fel az emlékeit. – Az ország összes vegyi labor gépkocsiját odarendelték, hogy végezzünk méréseket, vegyünk mintákat, hogy megtudjuk, pontosan mit tartalmaz ez az anyag. A kolontári önkormányzat elé érkeztünk, a benzinkút már teljesen iszapban állt. Rendőri felvezetéssel mentünk a katasztrófa sújtotta területe. Három helikopter már szállította a sérülteket.

Bakondi György tűzoltó altábornagy, az akkori főigazgató már ott volt, szinte egy időben érkeztünk Pintér Sándor belügyminiszterrel. Eligazítást kaptunk, vissza kellett mennünk Devecserbe, hogy ott vizsgáljuk, milyen anyagból van az iszap. Több labor is kimutatta, hogy erősen lúgos, néhány vasi kolléga testét meg is marta, mikor belementek a sodrásba bevetési ruhában. Derékig gázoltak a vörös trutyiban, ami beszivárgott a ruha alá, és égette a bőrt. Elsődleges feladatunk az életmentés volt, túlélőket és halottakat kerestünk. A mi háromfős csoportunk csak állatokat talált, döglött lovakat, kutyákat, tyúkokat, kecskét. Hajnali ötig dolgoztunk, akkor jött a váltás.

Másnap letelepült az operatív törzs, áttekinthetőbbé vált a helyzet. Később még egy hónapot töltöttem ott, hadműveleti tisztként vettem részt az újjáépítési központ munkájában. A terület fertőtlenítését, mentesítését, a segélyek szétosztását koordináltuk, akkor kezdték építeni a Makovecz tervezte házakat. Farkas János azt mondja, közlekedési baleseteknél tragikusabb élményeket szereznek, néha beugrik egy összeégett ember emléke, de sokáig álmodtak Devecserrel is, amíg feldolgozták az eseményt. A váratlan iszapár után jött létre az iparbiztonsági felügyelőség, amely a katasztrófavédelem harmadik pillére a tűzoltóság és a polgári védelem mellett. A tűzoltó alezredes 2013 óta a megyei iparbiztonsági főfelügyelő.

Derdák Tamás (37) az első rajjal vonult. Az az egyik legerősebb emlékképe, hogy egy markoló kanalával mentették az embereket a vörös árból, egy sárvári tűzoltó is bent állt a kanálban, hogy segítsen. A házakon két méter magasan látszott az iszap, a hömpölygés hatalmas farönköket is hozott. Eltűnt személyek után kutattak, haladtak házról házra, felmentek a padlásokra is. Este megérkezett a honvédség, húsz teherautónyi katona vegyvédelmi ruhában. A tűzoltókkal közös feladatuk volt az utak megtisztítása, járhatóvá tétele. Félre kellett tenni a hordalékokat, lemosni a felületeket.

Aznap már minden sarkon két rendőr állt, hogy megakadályozzák a fosztogatásokat. A helyi lakókat a tűzoltók kísérték vissza a házaikba a legfontosabb holmikért. Derdák Tamás emlékei közt élénken él az is, hogy az emberek alsónadrágban álltak, és tűzoltókocsi vízével mosták le róluk az iszapot. A fiatalember a tűzoltó rajával együtt még másnap is dolgozott, október 5-én. Ez a születésnapja, amit akkor teával és májkrémes kenyérrel ünnepelhetett meg, miután az akkori önkormányzati választásokon egy napja hivatalba került polgármester kinyittatott egy boltot a sok éhes tűzoltónak. Amikor a szombathelyiek visszatértek, nem engedték őket haza, hanem teljes kivizsgálásra kellett menniük, a kimosták a szemüket, mert a szaruhártyájukon égő érzéssel járó enyhe marás volt. A ruháikat kidobták, új öltözeteket kaptak. A durva veszélyhelyzeteket átélő életmentőknek tanítják, hogy a fekete humor önvédelmi eszköz a traumakezelésre, úgyhogy nem csodálkozunk, amikor a fiatalember megjegyzi, hogy a katasztrófa után született a második kislánya, és nem lett vörös hajú.

Vas megyét először Karakónál érintette a vörös ár, ahol összefolyik a Torna-patak és a Marcal folyó, aztán jött végig Boba, Nemeskocs, Mersevát irányában, megrémültek az emberek – tudjuk meg dr. Baán Mihály alezredestől, aki akkor három nappal azelőtt, 2010. október 1-én kezdett honvédelmi referensként a Vas Megyei Védelmi Bizottságnál, amelynek a következő évben titkára lett. – Az első bizottsági ülés Szergény mellett volt, akkor már a honvédség és a vízügyesek megpróbálták megkötni a vörösiszapot. A lakosságot kellett megnyugtatni, hogy ami kifolyt a tározóból, kifolyt, ennél több mérgező anyag nem fog érkezni, de állatokat ne engedjenek azokra a területekre, onnan takarmányt ne hozzanak be.

A Veszprém Megyei Védelmi Bizottság a devecseri polgármesteri hivatalban működött, ahogy a katasztrófavédelem, a rendőrség, a honvédség is a hivatalt használta központnak. A kollégák leváltására az ország minden pontjáról vezényeltek embereket. Baán Mihályt a tizedik napon rendelték oda – amint mondja -, megdöbbentő volt, hogy még mindig mi mindent borított vörös sár. Akkor zajlott a kárfelmérés, mely lakások maradtak lakhatók, melyek nem, összesen több mint 150 házat kellett lebontani; meg kellett szervezni a károsultak lakhatását is. Tíz év eltelt, de az alezredesnek ma is eszébe jut a katasztrófa, ha átmegy a Marcalon.

Kapcsolódó cikk:

https://www.vaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/azt-a-borzalmat-soha-nem-lehet-elfelejteni-margit-neni-sebei-maig-nem-gyogyultak-be-4315564/