Két kisgyerekkel maradt egyedül

2020.12.24. 07:00

A koronavírusban elhunyt mentőápoló párja hálásan fogad minden segítséget

Tóth Tamásnál márciusban diagnosztizáltak autoimmun- betegséget. Immunrendszere a kezelések miatt gyenge volt, így tudta legyőzni az életerős, mindig vidám férfit a koronavírus. Párját és két kisgyermekét hagyta hátra.

Polgár Patrícia

Tamás a Wegener-granulomatozis nevű kórban szenvedett. Egy, az immunrendszeréből induló, saját szerveit károsító folyamat gyulladást hozott létre az ereiben, elsősorban a veséjében. A kezelés során kapott nagy mennyiségű szteroidtól javulni kezdett az állapota, szeptemberben hazaengedték. A betegség hatékony kezeléséhez le kell gyengíteni az immunrendszerét, hogy az újra felépíthesse önmagát és úgy erősödjön meg. Tamást ebben az állapotában támadta meg a koronavírus, ami így tudott győzedelmeskedni felette.

– Az immunológus szerint márciusra meggyógyult volna. Ha nincs a vírus, még most is itt lenne – mondja párja, Dóra. Tamás december 3-án került kórházba, ahol csaknem egy hétig úgy tűnt, jól viseli a fertőzést, lélegeztetőgép sem kellett neki – az orvosok ezt jó jelnek tekintették, hiszen a hozzá hasonló betegeknek általában szükségük van ilyenfajta légzéstámogatásra. December 10-én fulladási roham tört rá, ezért lélegeztetőgépre került, ettől kezdve egyre rosszabbul lett. Párja már csak elbúcsúzni mehetett be hozzá, védőruhában. – Fogtam a kezét, simogattam, olyan volt, mintha aludna. Végig beszéltem hozzá. Úgy jöttem el tőle, hogy bizakodtam, nem adja fel – meséli könnyeivel küszködve. Tamás negyvenedik születésnapja előtt alig egy hónappal veszítette el élete legnagyobb csatáját. Pedig ő végig harcolt, haza akart menni a családjához.

Dóra könnyes szemmel mutatta: a házban szinte minden szerelme keze munkáját dicséri. Három éve, kislányuk születésekor költöztek be, azóta majdnem teljesen felújították – néhány dolog van már csak hátra, ezekről a férfi listát vezetett, szeretett mindent jó előre megtervezni. Tamás hinta és csúszda építésébe kezdett. Dóra telefonján mutatja az októberben készült képet, ahol a lábadozó mentőápoló éppen imádott gyermekei játékán dolgozik. Anna és Máté még kicsik, így nem sok mindent fognak fel a történtekből.

– Annán érzem, hogy hiányolja őt. Mindig együtt mostak hajat, ilyenkor keresi, hogy hol van. Kérdezgeti, hogy apa felébredt-e már a kórházban és hogy mikor jön haza – meséli. Tamásnak a családja volt a mindene. Huszonnégy órás szolgálata után friss pékáruval tért haza, hogy együtt reggelizhessenek. – Ilyenkor mindig örültünk, mert tudtuk, hogy két napig itthon lesz velünk – teszi hozzá keserédes nosztalgiával.

A fiatal nő csodálattal beszél Tamásról. Megismerkedésük napjára kisírt szemmel, ám mosollyal az arcán emlékszik vissza. Tíz éve az egyházashollósi falunapon ismerkedtek meg. Testvéreik egy párt alkottak, így került a faluba, ahol összeismerkedett álmai férfijával. – Az volt életem legszebb napja. Minden előttem van. Az is, amikor randira hívott. A szombathelyi Fő téren ültünk be egy helyre teázni, ő pedig végtelen úriember volt – idézi fel. Esküvőt is terveztek. Tavaly augusztusban lett volna a nagy nap, azonban Máté egy hónappal korábban érkezett, alig pár nappal a lagzi előtt, így azt nem tartották meg, a jövő évre halasztották.

Beszélgetésünk ezen pontján Dóra fényképeket vesz elő. Egyet, amelyiken közös kislányukkal vannak, aztán egyet a megismerkedésükhöz közeli időkből. A fotókról egytől egyig sugárzik az életszeretet, ami Tamást jellemezte. – Nagyon pozitív ember volt, a betegségéhez is úgy állt hozzá, hogy legyűri. Amikor kórházba került, ennyit mondott: ezen is túl leszünk, Babám. Kérdésünkre, hogy mire lenne szükségük, Dóra szerényen így felel: – Nagyon hálás vagyok mindenkinek, de nem szeretnék telhetetlennek tűnni. A gyerekek már a legkisebb játéknak is örülnek. Ezenkívül a pelenka az, ami mindig jól jön, ötös és hatos méretűeknek vennénk hasznát. Sokan vannak Dóra segítségére: édesanyja, testvérei, Tamás testvére és felesége. A Mentőszolgálat még az ápoló betegségének diagnosztizálásakor indított gyűjtést, azt a pénzt és az adományokat azóta már meg is kapták. Most egy ismerősük sietett a segítségükre: Szombathelyen, a Király utca 35. szám alatti ingatlanközvetítő irodába várja a tárgyi adományokat Horváth Boglárka Brigitta. December 25-étől a 06-30-423-7702-es telefonszámon jelezhetik, ha felajánlással érkeznének hozzá. A pénzadományokat Nárai Dóra részére a 12099007-01493935- 00100005 számú, Raiffesien Banknál vezetett számlára utalhatják, a közlemény rovatba írják be: Adomány.

Tamást a szeretet ünnepe előtt, december 23-án helyezték végső nyugalomra. – Én idén a karácsonyt sem akartam megtartani, nem akartam karácsonyfát állítani, de a gyerekek miatt muszáj. Tudom, hogy Tamás is itt lesz velünk – mondja Dóra.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában