Használják-e a halak a hallépcsőt?

Amikor több évvel ezelőtt, a felsőcsatári duzzasztógát környékén elkezdődött a hallépcső építése, sokan, akik gyakran kirándultak erre, némi szorongással figyelték, amint a gát jól megszokott kellemes, természetes környezete építési területté változott. Sok fát kivágtak, a táborozók és túrázók által régóta járt ösvény eltűnt, a földmű mintegy egyméteres feltöltése alatt. Aztán lassan kialakult a terméskő duzzasztókkal tagolt új meder, ami kikerülte a gátat. A holdbélivé változtatott táj gyorsan benövényesedett és újra egy szerethető környezet jött létre. Így már nem fordulhat elő az a szörnyű helyzet, hogy az eredeti Pinka-mederbe nem jut víz. Korábban gyakori volt, hogy az egykori malomnál létrehozott törpe vízerőmű működtetéséhez egyszerűen ellopták az összes vizet. A hallépcsőben, a csobogókon keresztülrohanó víz látványa némileg kárpótolta azokat, akiknek korábban egyik kedves helye volt a gát környéke. A kérdés az, hogy a halak vajon használják-e a kerülő utat? Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság több más partnerrel és külső kutatók bevonásával, egy többéves program keretében azt vizsgálta, hogy milyen és menynyi hal mozog a Rába és a Pinka hallépcsőin. Ikerváron, Szentgotthárdon és Felsőcsatáron háromezer halat jelöltek meg a hasfalukba beültetett RFID-csippel. A hallépcsőkre olyan jelfogó berendezéseket telepítettek, melyek érzékelik és rögzítik annak a halnak a jelét, amelyik átúszik a szerkezet rejtett antennája alatt.

Felsőcsatáron, a Pinka hallépcső alatti szakaszán 860 halegyedet jelöltek meg. Márnából 151, paducból 177, domolykóból 525 példányt. Ezenkívül még néhány egyedet ezüstkárászból, bodorkából, sebes pisztrángból.

Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársát, Fera Gábor zoológust elkísértük egyik ellenőrző útjára. A jelfogó berendezést hetente látogatja meg. Kicseréli az akkumulátorokat, átvizsgálja, hogy minden jól működik-e. Egy rövid időre szabadtéri irodává alakul a dekóder melletti patakpart. Ehhez jól jön egy alig korhadt tuskó a laptopnak. Ilyenkor tölti le a berendezés által rögzített adatokat. Két jelfogó van egymástól néhány méterre, így pontosabbak az információk a halak hallépcsőbéli mozgásáról. Az adathalmazt a projektben részt vevő külső szakértők dolgozzák fel. Mint Fera Gábor elmondta, ez a program most lezárul. Az adatok alapján értékelik a hallépcsők működését.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a felsőcsatári hallépcső nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A másik két vizsgált hallépcsőhöz képest kevés jelölt hal úszott fel a Pinka duzzasztó feletti szakaszára. Fera Gábor úgy véli, hogy túl gyors a víz sodrása, mert meredekre sikerült a kerülő meder. A kis duzzasztógátak között nincsenek meg a megfelelő pihenőszakaszok, a víz szinte egy sodorvonalon rohan rajtuk keresztül. Egyes részeken jelentős hordaléklerakódás alakult ki. Több helyen a kis gátak felső fedőrétege már teljesen hiányzik, így nagyobb vízhozamnál egyáltalán nem töltik be a szerepüket. Nagyon szűk és meredek a hallépcső bejárati nyílása is, ráadásul gyakran elzáródik az uszadékanyagtól. Véleménye szerint egy hoszszabb, kanyargósabb, lassabb sodrású, a halak számára pihenőszakaszokat tartalmazó meder – megfelelően nagy beömlőnyílással – hatásosabb lenne.

Kiemelt képünkön: Fera Gábor zoológus a felsőcsatári jelfogó berendezést hetente átvizsgálja