2021.01.13. 11:30
Bekerült a Vas Megyei Értéktárba a dozmati regösének
A megyei értéktár bizottság keddi ülésén a tagok egyhangúlag támogatták a javaslatot.
Fotó: VN/Molnár Péter
A regölés hagyománya az I. világháború időszakáig élt Dozmaton. Csaknem egy évszázadnyi szünet után, az 1990-es években Róka András, helyi képviselő vezetésével a faluban verbuválódott legénycsapat rövid időre felelevenítette a szokást, majd a kezdeményezés 2019 karácsonyán kapott újabb erőre. Az archaikus helyi értéket Molnár Péter etnográfus, néptáncoktató, a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes és az ELTE SEK Szökős Néptáncegyüttes művészeti vezetője ajánlotta, megyei értékként való megbecsülése hozzájárulhat a helyi közösség identitástudatának, kohéziójának erősödéséhez is.
A regölés – a legények, fiatal házasemberek karácsony-újévi házaló, termékenységvarázsló, adománykérő szokása – olyan archaikus rítusunk, amely az elmúlt bő száz évben méltán került a magyar nyelv és néprajz számos jelentős kutatójának érdeklődési körébe. A téli napfordulóhoz kötődő, pogány és keresztény elemeket egyaránt magában hordozó rítusének ismertsége és gyakorlata a
19-20. század fordulóján a Dunántúl nyugati tájait jellemezte, a szigetszerűen fennmaradt erdélyi példák mellett.
A legtöbb dokumentált zalai és vasi regösének között külön említést érdemel a Dozmaton gyűjtött változat, szarvasének-szakasza teljes, emiatt különös jelentőséggel bír. Az égitesteket, Napot, Holdat, csillagokat a testén hordozó dozmati csodaszarvas képe egyedi jelenség a regösénekek között. A mitikus állat agancsán meg-meggyulladó és elalvó ezernyi fényforrás (szövétnek, gyertya) visszatérő motívum hazai regös hagyományban csakúgy, mint a dozmati éneket záró „összeregölés”, azaz a legények és leányok szerelemvarázsló párosítása.
A dozmati regösének első dokumentálása dr. Sebestyén Gyula nevéhez fűződik, aki Balogh István helyi tanító lejegyzése nyomán 1899 januárjában fonográfra vette a szokásdallamot. Adatközlői iskolás fiúk voltak, akik énekük refrénjét láncos botjaik ütemes zörgetésével kísérték. 1966-ban Sztanó Pál és Tóth Margit készített magnófelvételt, ami megjelent a Magyar Népzenei Antológiában. Végül 1975-ben Nagy László költő – aki Rege a tűzről és jácintról című versének egyik ihlető forrásaként hivatkozott a dozmati regösénekre – készített filmet a rítusénekről Székely Orsolya rendezésében.
Kiemelt képünkön: Regölők hagyományőrző csoportja Dozmaton
