Megérkezett a Borgátán vásárolt mobilház Horvátországba, kirakták az újabb segélyszállítmányt Sziszekben

Az egyházmegye híveinek adományaiból vett házikó szinte luxuslakásnak számít a jelenlegi helyzetben: mindennel felszerelték még itthon, az olajradiátoroktól az ágyneműkön és a konyhán át az ereszcsatornáig. A sziszeki helyszínen – a család saját udvarán – ki kellett vágni egy fát, hogy elférjen, a szombathelyi karitász ezermesterei stabilizálták a szintén innen vitt eszközökkel, bekötötték a villanyt, a vizet, a szennyvizet és Mario Ribic a családjával beköltözhetett. A kisebbik lányka fáradt volt, rögtön be is vitték a szobába aludni.

A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász az elmúlt héten kivitt egy önkéntes lányt, Husztik Esztert, aki a sziszeki raktárközpontban dolgozik. Őt az egyhetes tapasztalatairól kérdeztük.

A 23 éves lány az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett orosz-horvát szakon, amiben különösen szép, hogy nincsenek horvát gyökerei, csak mint egy szomszédos ország nyelvét választotta, gondolván, hogy még hasznos lehet. Nem is sejtette még akkor, hogy ezt hamar valóra is váltja – a földrengés okán. Az egyetemi évek alatt többször volt Zágrábban ösztöndíjjal, legutóbb épp a földrengés idején, és a saját szemével látta, milyen károkat okozott. Hazajött, aztán gondolt egy nagyot: elhatározta, hogy visszamegy, önkéntesként segíteni. Zágrábban lakik, egy chilei barátja lakásában. Ősszel még dolgozott, a fizetésének megtakarításaiból él, illetve abból, ami az ösztöndíjból maradt. Azt mondja, mestere annak, hogyan kell kicentizni a pénzt, ebédet a karitásztól kap. Mindennap kétszer ötven percet vonatozik oda-vissza, hogy a sziszeki raktárközpontban szorgoskodjon. Eszter nagyon büszke arra, hogy magyar adományokból magyar termékeket oszt, azt mondja a nemzeti érzés Horvátországban alakult ki benne, miközben látja, hogy a magyarok mennyit segítenek, különösen a szombathelyi karitászt, Vas megyét zárta a szívébe. Budapesti nagycsaládból származik, öt testvére van, otthonról hozza az egymás segítésének gondolatát, és hogy mindenen osztozni kell.

A legmegrázóbb élménye kedden történt: egy néni jött azzal, hogy neki ezt nagy szégyen kérni, de tudnának-e adni egy pár csizmát adni a férjének, mert nincs.

- A földrengés egy kiváltó ok, hogy segítsünk ennek a térségnek – mondta Eszter. – Eddig el volt takarva az itteni nagy szegénység, amit a földrengés láthatóvá tett, és az adományok osztásakor találkozunk vele. Természetesen adtunk egy megfelelő méretű csizmát a néni férjének.

Kiemelt képünkön: Tuczainé Régvári Marietta, a szombathelyi karitász vezetője és a horvát család, amely az adomány mobilházat kapta