Mi alapján válasszunk óvodát? – Szakember ad tanácsokat

A gyermeket elsősorban abba az óvodába kell felvenni/átvenni, amelynek a körzetében lakik, illetve ahol a szülője dolgozik. Ugyanakkor a szülő joga a szabad óvodaválasztás, de nem biztos, hogy a választott intézménybe fel is veszik a gyermeket: férőhely függvényében biztosítják a bekerülést.

A téli, tavaszi hónapok kihívása az óvodába készülő gyermekek szülei számára a legmegfelelőbb intézmény kiválasztása. Horváth Edéné Ági a szombathelyi Kőrösi Csoma Sándor Utcai Óvoda vezetője volt. Egy éve nyugdíjas, előtte 40 évig állt a gyerekek szolgálatában és 25 évig szaktanácsadóként dolgozott az óvodapedagógia területén. Őt faggattuk: milyen szempontokat vegyünk figyelembe a döntés előkészítésében.

– A legfontosabb, hogy azt érezzük, a gyermekünk lelkileg-fizikailag is mindig biztonságban van az óvodában. Az, hogy stabil személyiségű ember válik-e belőle, az óvodapedagógustól is függ, akire rábízzuk. Eddig fogtuk a kezét, most (először) elengedjük: belőle óvodás lesz, a szüleiből pedig egy óvodás anyukája és apukája. Minden családtagnak új lesz a helyzet. A járványhelyzetben nincs lehetőség nyílt napokra, a beiratkozás elektronikus úton történik. Feltétlenül azt ajánlom, hogy a szülők a települések vagy az Oktatási Hivatal honlapján is tájékozódjanak (például: www.szombathely.hu/Intézmények/Köznevelés).

Mindegyik óvodának nyilvános a bemutatkozója, a pedagógiai programja, a házirendje. Az alapkérdésekben, a pedagógiai alapvetésekben azonos értéket közvetítenek. Harmonikus környezetet, jó felszereltséget, tetszetős belső kialakítást a legtöbbjük ígér. Ezen belül óvodánként találkozunk specifikumokkal: van, ahol a természetközeliség, máshol az egészséges életmód, a mesegazdagság, az ének, a tánc, a rajz/festés vagy a mozgás a hangsúlyosabb.

Gondoljuk át a pedagógiai program olvasása közben, vannak-e számunkra hívószavak. Azonosulni tudunk-e a lelkiséggel, amit megfogalmaznak. És figyeljünk a részletekre, amik kívülről is látszanak, ha már be nem mehetünk: a környezetet, a dekorációt, az udvar gondozottságát és azt, hogyan szólnak a felnőttek a gyerekekhez. Vannak-e az udvaron számunkra fontos játszórészek, vagy más, például a természetközeliséget biztosító eszközök? Használnak-e gyermekméretű szerszámokat (kis seprű, kerti eszközök, stb.)? Vannak-e madáretetők, odúk, magaságyások, kiskert?

Ami a mi családi nevelésünkben érték, legyen közeli az óvodában is. Ági arra biztat: a lakóhelyünkhöz közeli óvodát, a körzetit nézzük meg elsősorban, aztán hagyatkozhatunk az ismerősök véleményére is – fel is értékelődik a szerepük. Azokét vegyük figyelembe, akik számunkra hiteles forrásnak számítanak, konkrét tapasztalatuk van az adott óvodával, járt vagy jár oda gyermekük. A lehetőség szerint győződjünk meg magunk is a hallottakról: telefonon, e-mailben vegyük fel a kapcsolatot az óvodával, hogy érdemi választ kapjunk mindenre, ami foglalkoztat.

Ha kiválasztottunk 2-3 potenciális intézményt, beszéljünk a vezetővel. Ő az, aki „le tudja fordítani”, amit nem tudunk értelmezni a pedagógiai programban. És fordítva: a vezető felelőssége, hogy minél többet meg akarjon tudni a gyerekről. Éppen ezért figyeljünk: kíváncsi-e a ránk és a gyerekünkre, kérdez-e az érdeklődési köréről, a szokásairól, az esetleges problémákról. A gyermekünket és magunkat is ismerni kell, hogy tudjuk, a családunknak melyik intézmény megfelelő, hiszen a gyermek a lenyomatunk, és az óvoda kiegészíti majd a családi nevelést.

Az óvodába kerülés előtt beszélgessünk sokat a kisgyermekkel: mennyire várjuk már, hogy oviba menjen. Hogy milyen jó lesz majd a kis barátaival játszani. Mondjuk el, hogy amíg mi nem leszünk vele, az óvó nénik és a dajka nénik fognak rá vigyázni. Mondjuk el, hogy mindent elmondhatnak nekik napközben, úgy, mint nekünk. Ági azt szokta mondani: “Most én vagyok a pótanyukád, és azért vagyok itt, hogy segítsek neked mindenben.”

– Reggelente, ha nyugodtak vagyunk, megnyugtató rezgéseket közvetítünk a gyermekünk felé is: jó helyre visszük. Mielőtt oda jár, és később is érdemes ismételni: jó helyre kerülsz, klassz játékok lesznek, szép az udvar, mosolygósak az óvó nénik. Sokat fogtok énekelni, labdázni, futkározni, gyurmázni, festeni, mesélni, bábozni (tegyük bele a felsorolásba, amit a gyermekünk szeret). Délután érted megyek, és te majd elmeséled nekem, mit csináltatok.

Sétáljunk el az ovi irányába, nézzünk be a kerítésen, figyeljük kicsit a játékot – ez is a felkészítés része. A tét és a szülők felelőssége a választásban nagy: reggeltől délutánig ugyanabban a közegben van a gyermek, mindent onnan szív be, az épül be a személyiségébe, ami átszövi a mindennapokat. Ami beépül, az a játékon keresztül épül be. Fontos, hogy a nap nagy részét szabad játékkal töltsék a gyerekek, támogató, megerősítő nevelői hozzáállással – ami jó, azt megdicsérik, ami nem, azt segítik – és jó beszédkörnyezetben. A pluszfoglalkozásokat ne halmozzuk. Az kell, hogy derűs, egyenletes ritmusban élhessék az életüket. Hadd nőjenek fel biztonságban, érjenek meg, mint az alma – fogalmaz Ági.

Újabb kérdés, hogy vegyes vagy homogén (tiszta) csoportba írassuk a gyermekünket, bár ma már a vegyes csoportok dominanciája jellemző. Itt arra világít rá: az ugyanolyan életkorú gyerekeknek sem feltétlenül ugyanolyan a fejlettségi szintjük. – Csoport-, gyerek- és pedagógusfüggő a dolog. Lehet a kicsiket is úgy motiválni, felkelteni az érdeklődésüket, hogy a középsősök is ott maradjanak, mert érdekli őket, amit hallanak, és odavonzódnak a nagycsoportosok is, akikkel a pedagógus tovább tud dolgozni – mondja. Megjegyzi még: egy gyermek sem elég érett arra, hogy maga döntse el, melyik óvodába akar menni.

Ne is tegyük fel neki a kérdést. Végül minden szülőt megnyugtat: elhivatott emberek dolgoznak az óvodákban, kiváló a magyar óvodapedagógia. – Szaktanácsadói munkám során az ország sok óvodájában, sok óvodapedagógusnál jártam, segítve a munkájukat. Ennek jelentős részét az óvodapedagógusok munkájának megfigyelése tette ki. Bátran állíthatom, hogy az óvodákban elhivatott pedagógusok dolgoznak remek szakmai felkészültséggel, kreativitással. Az ő munkájukat segítik a dajkák, valamint a pedagógiai asszisztensek. A helyes szokásokat viszont a család alapozza meg, az óvoda (csak) kiegészíti.

A témában érintett édesanyát is megkérdeztünk: Kovácsné Molnár Évának két és fél éves a kislánya, szeptemberben kezdi az ovit, amit izgatottan vár az egész család. – Keresgéltünk, bár a járványos időszak nem könnyítette meg a helyzetünket. Időben léptünk, hogy legyen Lénának helye. Ismerősöktől, barátoktól, kisgyermekes Facebook-csoportokban is érdeklődtünk, főleg a körzetünkben lévő és a közeli intézményekről, de az óvodákban nem tudtunk körülnézni – meséli.

Az óvó nénikről, dadusokról és a csoportokról is hallottak, utólag az intézmény honlapján lévő fényképek alapján azonosították be őket. Éváéknak fontos szempont volt, hogy hagyományos tiszta csoportba járjon a kislánya. Körzetes óvodájuk, a Benczúr Gyulai utcai éppen megfelel ennek a kritériumnak. Májusi beiratkozás van, és ősszel, ha addig szobatiszta lesz Léna, ott kezd majd. Zökkenőmentes volt a bölcsis beszoktatása, abban bíznak, hogy szeptemberben is hasonlóan alakul minden.