A krumplit mélyre kell elültetni, a mondás szerint annyira, hogy „ne hallja a harangszót”

A héten még hideg van, de Szabó Ernőné Erzsi néni (66) Egyházashetyén már elvetette a magokat – zöldséget, sárgarépát, borsót, hagymát, salátát, retket, ezek nem fagynak le –, mindig március elején veteményez. Amint mondja, azért, mert nála nagyon homokos, laza a talaj, és ha nem lesz csapadék, teljesen kiszárad a föld, akkor ki sem kel. Falun belül is más-más a föld egy-egy kertben; ahol tömöttebb, tőzegesebb, később is lehet ültetni, de van, aki ott is kora tavasszal próbálkozik.

– Jó idő volt két hete, akkor leboronáltattunk, Köcskről hívtunk egy fiatalembert, ő szokott ősszel szántani is. A borona után gidres-gödrös lett a föld, úgyhogy azt meg magam elgereblyéztem, ágyásokat csináltam, kitapostam a kis utakat a kétszáz négyzetméter körüli kertben – mondja a munkálatokról Erzsi néni, akinek gyümölcsfái is vannak: egy sor őszibarack, egy másik sorban nyári és téli alma, körte, cseresznye, a kert bejáratánál két meggyfa. – A metszést a Celldömölkön élő bátyám csinálta, nagyon érti, permetezni az öcsém jön a napokban, a lemosó permetezés addig kell, míg ki nem pattan a rügy. A bokraimat magam tisztogatom: ki kell szedni a szárazabb ágakat a ribizliből, egresből. Ezeket nem szabad metszeni, mert a kétéves hajtások teremnek.

Erzsi néni egyedül él, özvegy, egy éve ki sem mozdult otthonról, jóformán csak a kertbe megy ki, nagy áldás, hogy van, feladatot ad, amint az udvar, a tyúkok és a virágok is. Három fia van, kettőnek van családja, mindenkit ellát szörpökkel, lekvárokkal, fagyasztott gyümölccsel és zöldségekkel. – Ha megjön a jó idő, vetek még borsót, hagymát, salátákat, céklát – tervezi. – Veszek csíráztatott krumplit, azt húsz-harminc centiméter mély lyukba teszem, mert azt mondják, „nem szabad, hogy meghallja a harangszót”. Három hét múlva kibújik, akkor megkapálom, aztán betöltöm, bakhátra húzom a földet mellette, amikor kezd bokrosodni. Mire terem a borsó, lesz újkrumplim is. Ezzel más gond nincsen, csak permetezni kell, ha jönnek a krumplibogarak, általában négyévente, május végén, június elején. Ha lecsupázzák, leeszik a friss szárat, akkor nem nő alatta a krumpli, nem tud fejlődni a

földben.

Erzsi néni babot ültet majd fagyosszentekkor, Pongrác, Szer­vác, Bonifác után, amikor az uborkát meg a tökféléket. Közben a virágaival is sokat foglalkozik: most először jönnek a tulipánok és a nárciszok, vannak rózsái, petúniái, vet majd büdöskét és sok mást is. A saját virágainak a magját gyűjti be mindig, pekedlikben, tejfölösdobozokban feliratozva tárolja, március végén szép sorban mind elülteti.

Dukán Tatai Istvánné Klári néni (74) is elveteményezett már. Borsót két fajtát, dughagymát, „csopros” hagymát (ami csoportban nő), megkapálta az őszi fokhagymát.

– Magról vetettünk „május királya” salátát, retket, megmetszettük a szőlőt, a fákat megpucoltuk a száraz ágaktól – meséli.

– A férjem nem szereti a kertet, a 70 éves húgommal dolgozunk benne boldogan, amíg tudunk. Imádom a kertet, alig várom, hogy kimehessek. Ültettem mákot is, homokkal kevertem el a földjét, a tavalyi magot szórtam el az ujjaim közül úgy, mintha sóznék. Mindezt február végén csináltam, ezeknek már nincs hideg. A zöldségnek, sárgarépának még korai lenne, nem meleg a föld.

Klári néniéknél a talaj homokos, laza, és trágyázzák minden évben. Ősszel kistraktorral szántanak, Jánosházáról hívnak hozzá embert, a többit maguk végzik.

Ahogy mondja, megrobizták már a kertet (vagyis végigmentek rajta a saját kapálógéppel), neki nincsenek gyerekei, de a húgának van egy fia, neki meg 16 éves ikrei, és a fiú iker szívesen robizik, finom földet csinál, és segít lehordani a gazt a földről a komposztálóba.

– Tudja, mennyi pénzt megspórolunk így? Nem kell pénzt adni zöldségért, gyümölcsért a boltban. A körte-, alma- és barackfáink fiatalok, bőven teremnek, ajjaj, rengeteg lekvárt készítünk, amennyit bírunk, télen sincs gondunk semmire.

Az asszonytól még azt is megtudjuk, hogy a trágyát a dukai polgármestertől, Németh Dezsőtől szerzik be ingyen – neki vannak marhái, disznói –, egy-egy kocsival nekik ajándékoz.

Falun élő szokás a kölcsönös adok-kapok: a férj, Tatai István visszasegít a polgármesternek, amit kell, például kiganéz az állatok körül. És hogy még mit? Klári néni így fogalmaz: – Parasztháznál mindig van munka annak, aki meglátja.

Kiemelt képünkön: Dukán Tatai Istvánné Klári néni a húgával együtt végez el minden ház körüli munkát