A nap, amikor a vasi falu visszatért az anyaországhoz

A Lajtabánságnak nevezett, alig egy hónapig létező operettország deklarációja nemzetközi politikai huzavonát keltett, amely kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a határrevíziót addig mereven elutasító Ausztria Velencében tárgyalóasztalhoz ült a magyar kormány képviselőivel. Az egyezkedés eredményeként került sor a soproni népszavazás kiírására, és egy nemzetközi határmegállapító bizottság felállítására.

A tárgyaló delegátusok által 1922 decemberében aláírt egyezmény értelmében Magyarországtól a német lakosságú Rendek (Liebing) és Rőtfalva (Rattersdorf) Ausztriához került, kárpótlásul Magyarország megkapta Ólmod és Szentpéterfa községeket. Az egyezmény keretében a községek határában területi kiigazítások is történtek, és ezzel párhuzamosan került sor a határ megváltoztatására Szentgotthárd közelében.

Amikor az államközi szerződést a Népszövetség jóváhagyta, az érintett községek, köztük a Kőszeg környéki dombok között rejtőzködő kis falucska, az érdeklődés középpontjába kerültek. 1923. március 9-én Ólmod község apraja-nagyja már a kora reggeli órákban ünneplőbe öltözve, izgalommal gyülekezve várta a történelmi jelentőségű, nem mindennapi aktus megkezdését.

A szomszéd községekből és Kőszegről is számosan érkeztek, hogy osztozhassanak a horvát anyanyelvű, de magyar érzelmű lakosság örömében. A határkiigazító bizottságot lovas bandérium kísérte, a falu bejáratánál pedig diadalkapu fogadta. Tíz órakor kezdődött az átadási ünnepség. A bizottság, a falu lakosságától kísérve, az 1772-ben épült Szent Márton-templomba ment hálaadásra, aminek befejeztével az iskolában folytatódott a rendezvény. Neugebauer báró, valamint Träger Ernő határmegállapító biztos, a magyar kormány megbízottja,az akkor még Sopron vármegyéhez tartozó Ólmod községet Gévay-Wolff Lajos soproni alispánnak adta át.

A községi elöljárók ezt követően letették a hivatalos esküt. A járás részéről jelen lévő Balogh Dénes csepregi főszolgabíró bejelentette a magyar közigazgatás bevezetését. Ólmod lakosainak Margittay József kormányfőtanácsos horvát nyelvű beszédben köszönte meg hűségüket és kitartásukat, végül Gaál Gyula tanító a község nevében fogadta, hogy mint a múltban, ezután is hű fiai lesznek a hazának. A Himnuszt követően a bizottság tagjai harangzúgásától kísérve indultak vissza Sopronba.

A község népe pedig a Fehér-féle vendéglőben felszabadult kedéllyel örült a nagy napnak. Az eseményt a falu Szent Márton-templomának falára helyezett emléktáblán örökítették meg.