Elismerés

2021.03.25. 20:00

László Attila szerint ilyen kitüntetést nyugállományú katonatiszt még nem kapott a megyében

A Magyar Bronz Érdemkereszt katonai tagozatának Köztársaság Elnöki kitüntetését kapta március 15. alkalmából László Attila (67) nyugállományú alezredes, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetség Nyugat-Dunántúli Régióvezetője.

Merklin Tímea

Ilyen magasrangú kitüntetéssel tudomása szerint nyugállományú katonatisztet még nem illettek a megyében. Számos más hazai és külföldi elismerés után az alezredes szerint már a felterjesztés is kitüntetés volt, úgy véli, rajta keresztül a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége tevékenységét értékelték. Aktív időszakáról is kérdeztük, amit Szombathelyen kezdett, és itt is fejezett be.

- Azért nem tudtam nappali tagozatos lenni a tiszti iskolán, mert előtte megnősültem. Soha nem bántam meg egy percre sem, 47 éve élek boldog házasságban. Akinek nincs stabil családi háttere, annak tönkremegy a katonai élete is – meséli. – Az elhivatottságom családi gyökerű volt: édesapám megjárta az orosz frontot, a nagybátyám egy repülőgép-szerencsétlenségben halt meg 1941-ben, amikor a frontvonal mögé ment bevetésre a zászlóalj, bentégett a pápai vezérgépben, ami lezuhant. Amikor édesapám megtudta, hogy katona akarok lenni, de hezitálok a párt miatt, azt mondta, hogy „Nem a pártra esküszöl fel, hanem a hazádra!” Ez eloszlatta a kételyeimet, és végigvezetett a pályán.

László Attila érettségi után tartalékos tiszti képzésre jelentkezett, 1975-ben vonult be tábori tüzér szakra, Várpalotára, hallgatóként szakaszparancsnoki teendőket látott el, 1976-ban került Szombathelyre, csapatszolgálatra a 93. páncéltörő tüzérosztályhoz, a 2. üteg szakaszparancsnoka volt. 1977-ben avatták alhadnaggyá.

László Attila az osztrák békefenntartóktól kapta a keresztet, ami a Golán-fennsíkról származó repeszdarabokból készült
Fotó: Cseh Gábor

- Bent maradtam volna továbbszolgálóként, de elhelyeztek volna Marcaliba, a tüzérdandárhoz. Akkor már megszületett a kislányom, aztán a fiam, és két gyerekkel nem vállaltam, hogy különválok a családtól, vagy Marcaliba viszem őket, inkább leszereltem.

Jelentkeztem rendőrnek, de a személyi beszélgetésen megkérdezték, hogy templomi esküvőnk is volt-e, és meg vannak-e keresztelve a gyerekek, és miután igennel feleltem, azt mondták, majd értesítenek. Nem értesítettek. 1980-ban visszahívtak az alakulatomhoz, 1983-tól lettem hivatásos katona. A 2. ütegnél voltam ütegparancsnok-helyettes, majd rakéta-páncéltörő üteget szerveztek, és ott 1984-ig ütegparancsnok lettem, majd felderítő főnök. Békeidőben ez a mágneses műszerek pontosítását, a hadrendi szervezetek megtervezését jelentette, az ellenfélről szóló adatok beszerzését és feldolgozását; hadrend során – gyakorlaton vagy éles helyzetben – figyelő pontok bemérését, tüzelőállások meghatározását, az előrevonási útvonalak megtervezését, a felderítő katonák kiképzését.

1986-ban hadműveleti tiszt lett, 1987-ben átszervezték a tüzér oztályt ezreddé, ahol továbbra is hadműveleti tiszt volt, és a beosztás mellett igazgatási feladatokat is ellátott.

- 1989. október 22-én hazajöttem a munkából, mikor jött a parancs, hogy menjek vissza, jön értem autó. A kőszegi munkásőrséget kellett elfoglalni. Kitétel volt, hogy aki lefoglalja, az tizes beosztásnál alacsonyabb nem lehet, megfontoltnak kell lennie, és a beosztottjai megbízható tisztesek legyenek, hogy ne lőjenek ránk. Ha egyetlen lövés eldördült volna, megállíthatatlan lett volna, ezt mindenki tudta – meséli. – Kimentünk Kőszegre, és nem találtuk a munkásőrség tábláját. A rendőrségre mentünk tájékozódni.

Mondták, hogy jó helyen voltunk, az az, de még az utcatáblát is levették róla. Hiába voltunk mi is betárazva, amikor kinyitották a kaput, két géppisztolyos állt velem szemben, ha lőttek volna, esélyünk sem lett volna. De így fogadtak minket: „Csakhogy megjöttetek! Már régóta vártunk benneteket!” Letetettem a fegyverüket, felállítottam a katonáimat fegyveres őröknek, a ki és belépés csak az engedélyemmel történhetett. Az ottlévő fegyvereket és az objektumot kellett őrizni. Mindez országos szinten is lezajlott, egyszerre kellett lépni mindenhol. A többi – a szombathelyi, és az összes Vas megyei – munkásőrségi objektumot a Savaria Gépesített Lövészdandár foglalta el. Mindenhol várták őket. Véleményem szerint ez azt jelenti, hogy a rendszerváltás már korábban megkezdődött. Letettük az új esküt a köztársaságra. Aki nem, az leszerelt. Az ismeretségi körömből két olyanról tudok, aki nem írta alá.

- 1992-ben kezdődött a délszláv válság, a csapatok mozgatása, elvitték innen a felderítő és a rádiófelderítő zászlóaljat. Akarták, hogy menjek el akadémiára, de nem vállaltam, pedig a feleségemet is meggyőzték, támogatott volna, de nem akartam négy évet távol lenni a családomtól – mert a tapasztalatok szerint a távollétekre rámentek a családok -, ráadásul utána nem helyeztek volna vissza oda, ahol voltam.

Fotó: Cseh Gábor

László Attila ezidőben humán szervező főtiszt volt, pályázat útján. Ehhez kitétel volt, hogy polgári felsőfokú végzettség kell, és akkor már hallgató volt a POTE egészségügyi főiskolai kar szociális munkás levelező szakán. Maradt Szombathelyen, 1995-ben felszámolták az alakulatát. Jogutódként megalakult a Savaria Kiképző Dandár – ő keretosztály paracsnok lett hadműveleti tiszti beosztás mellett -, Dunántúli kiképző központtá szervezték, Szombathely és Tapolca helyőrséggel, a parancsnokság Tapolcán volt. Szombathelyen laktanya lett, új parancsnok került ide, neki meg hadműveleti tiszti beosztás volt felajánlva. Főiskolai hallgatóként a „Humán szervezeti felépítés a Magyar Honvédség átszervezése során” című tudományos diákköri dolgozatával harmadik lett, aztán megszerezte a diplomát.

Emellett büszke arra, hogy 1998-ban, mikor 44 éves volt még a magasabb egység háromtusa (lövészet, kézigránátdobás, fegyveres futás) bajnokságán harmadik lett. Abban az évben ment nyugdíjba az átszervezés során. Bekapcsolódott a Vasi Honvéd Bajtársi Egyesületbe, amely tizenhat egylet között a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetség alapítója volt. Ez utóbbi vezetőségének tagja lett, majd 2002-től régióvezető és elnökségi tag. A szövetség képviselte azoknak a katonáknak az érdekeit, akiknek bizonytalan lett a jogviszonyuk, amikor felszámolták a határőrséget. Nemzetközi kapcsolatokat építettek ki Burgenlanddal, Szlovéniával, Szlovákiával, együttműködési megállapodásokat kötöttek, gondozzák a hadisírokat, részt vesznek a katonai megemlékezéseken.

Pártpolitikai függetlenség mellett céljuk a katonai hagyományőrzés, a katonai pályára irányítás, részt vesznek a Katonasuli programban, nyári táborokban, haditornán feladatokat adnak az egyes állomásokon. 2012-ben az osztrák békefenntartók megkeresése nyomán kötöttek együttműködési megállapodást. Szervezik a katonai zarándoklatokat. László Attila 2014-ben és 2019-ben lövészversenyt szervezett és vezetett le Győrben osztrák, szlovén, magyar bajtársaknak, tizennyolc csapat részvételével.

Ha visszatekint a nyugállományban töltött 23 évre, ez az időszak is elég mozgalmas volt. Hogy mi volt benne a legszebb? Ami az aktív katonai életben is: bele tudta vinni a hitet, lelkesedést az emberekbe.

Kiemelt képünkön: László Attila az osztrák békefenntartóktól kapta a keresztet, amely a Golán-fennsíkról származó repeszdarabokból készült. A friss állami kitüntetést a veszélyhelyzet miatt még nem vehette át

Ezek is érdekelhetik