Extrém helyzetek, valódi érzelmek

2021.04.25. 15:30

Extrém fotóhelyzetek és valódi érzelmek a celldömölki Major Tamás esküvői fotóin

A Magyar Esküvőfotósok idei fotópályázatának döntősei közül áprilisban a zsűri az első ötbe választotta Major Tamás képeit. A fotós vizuális történetmesélőként aposztrofálja magát, akinek kanyargós volt az útja, amíg rátalált az „igazira.”

Tóth Kata

Extrém helyzetekben, helyszíneken és fényviszonyok között, a természetben készülnek a több mint egy évtizede esküvői fotósként dolgozó Major Tamás képei. A szerelmesek boldogsága, beszédes tekintete, intimitás, játékosság süt a fotókról, és a technikai tudását is beveti a fotográfus az új generációs kreatív fotósorozatokhoz. A cél pedig nem más, mint hogy a párok átéljék, és a kapott képek által újraéljék különleges napjukat.

Nem a mostani az első komoly elismerése: 2018-ban a CEWES (Central European Wedding Show) esküvői fotós pályázatán nemzetközi zsűri ítélte neki a Készülődés kategória első díját. A 45 éves fotós akkor már évek óta szemtanúként és amolyan dirigensként kísérte a nagy nap eseményeit. Jóval harminc felett alakult így a pályája.

Major Tamás celldömölki esküvőfotóst mindig a szerelmespárok találják meg
Fotó: Szendi Péter

– Celli születésű vagyok, itt jártam általános iskolába, utána a MÜM 405-ös ipari szakmunkásképzőben, Szombathelyen vezetékestávközlés-technikai műszerész szakmát tanultam. A ’90-es években Rambo-filmeken szocializálódtam – mindenáron katona vagy kommandós akartam lenni. Katonai főiskolára jelentkeztem Szentendrére felderítőnek, de csak harckocsizó szakirányra vettek fel, mondván, év végén majd átvesznek, de akkor már én nem akartam menni.

Egy év után kimaradtam, a MÜM-ben ötödéven híradásipari technikusként végeztem. Vendéglátós évek következtek, utána hosszabb időt egy elektronikai beszállító cégnél töltöttem. Kereskedelmi menedzser képzésre iratkoztam be – reklámokat akartam kitalálni, utána marketingmenedzser végzettséget szereztem Mosonmagyaróváron. Keresgéltem a helyemet, amikor egy programajánló magazint csináltunk, és akkor is, amikor Milánóban felszolgálóként, szakácsként próbáltam szerencsét.

Végül hazahúzott a szívem, és kommunikáció szakra felvételiztem a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolára. Ott, emlékszem, a vizuális kommunikáció tanárom már dicsérte a képeimet, de még mindig nem mozdultam más irányba: marketinges lettem egy rádiós internetszolgáltató vállalkozásnál – meséli.

A 2000-es évek második felében járunk. Hobbifotósként tükörreflexes fényképezőgépe volt Tamásnak, amikor egy barátja besegítő fotósnak hívta egy esküvőre. Azon az éjszakán eldőlt: esküvői fotós akar lenni. Onnantól mindent megmozgatott, hogy teljesüljön az álma. – Elvarázsolt a ceremónia és a lagzi hangulata, az, hogy mindenki boldog, csak jó energiák koncentrálódnak. Mentorokat kerestem és találtam, kreatív esküvőfotózást akartam tanulni. Beiratkoztam egy budapesti fotós iskolába, külföldi és magyar workshopokon is tanultam. Épp akkoriban váltott a piac a klasszikusabb vonalról, én is szakítottam a konvenciókkal.

Tamás nem tagadja, nem volt könnyű bekerülni a köztudatba. Azt sem, hogy több irányban indult: nem gondolta, hogy ilyen intenzív lesz az esküvői fotózás, ami miatt a többi „lábat” útközben leépítette. Energiájába telt az is, hogy meggyőzze a párokat: érdemes a szombati (esküvőnapi) fotózást lecserélni egy eltérő napra, a beállított felvételeket kreatív fotókra, hogy több valódi érzelem jöhessen át a képeken.

A fotózáshoz a természetnél nem kell jobb háttér, környezet, mondja, és azt is, hogy mindig a szerelmespárok találják meg. Ahhoz, hogy éljenek és nagyon személyesek legyenek a képek, fesztelenül viselkedjenek a fotóalanyok a kamera előtt, és természetesen érintsék meg egymást, alapos előkészületek kellenek. A megszülető fotósorozatban helyük van az extrém fotóhelyzeteknek és a fényképszerkesztő szoftverek használatának is, a végeredmény mégsem rugaszkodik el a valóságtól, és főleg nem megy át giccsbe. Az elkapott pillanatok legtöbbször már előre megszületnek a fotós fejében.

– Minden fotózás – az előkészületektől a szertartás és a lagzi megörökítéséig – izgalmas és egyedi. Együtt lélegzem a násznéppel, fejben, szívben, lélekben együtt éljük meg a nagy napot – halljuk Tamástól, aki fotózott már párokat a Pannonhalmi Bencés Főapátságban, Visegrádon a Fellegvárnál, a badacsonyi mólón és Olaszországban, Németországban, Horvátországban, Szlovéniában, Mallorcán is.

A jelen és kicsit a jövő a járvány miatt kissé bizonytalan, de Tamás nem panaszkodik. Kiderül, egy 2017-ben kiadott könyv születésénél is bábáskodott. Négy évszak vidéken, ez a címe – az élet- és ételképek készítéséért volt felelős. Az igazi terepe mégis az esküvők – a képeit nézve a további elismerések sem kerülik el.

Ezek is érdekelhetik