Egy fennkölt szellemű püspök

A rendezvény megszervezésében két embernek jutott nagyon fontos szerep, Szabó Imre püspöknek, a gyűlés elnökének és helyettesének, Hollán Ernő mérnöknek. Hollán nevét viszonylag sokan ismerik, emléktáblát állítottak tiszteletére, és az egyik belvárosi utca is az ő nevét viseli. Szabó Imre személye ritkán kerül szóba, pedig működése sok tekintetben fordulópontot jelentett a város és az egyházmegye életében, kapcsolatában.

Szombathely fejlődése az 1700-as évek végén új lendületet vett. Akkor alakultak meg azok az iskolák és intézmények, amelyek hosszú időre meghatározták kulturális életét. A legfontosabb az egyházmegye 1777-es megalapítása volt. Szily János építkezéseivel a város új arculatot kapott. Mindezekkel együtt a XIX. század első felében a szombathelyi püspököknek olyan új kihívásokkal is szembe kellett nézniük, amelyekre nem voltak felkészülve. Ilyen volt például a más felekezetűek városba való beengedésének kérdése vagy az 1848–49-es szabadságharchoz való viszony.

1869-ben a püspöki széket a magyar érzelmű Szabó Imre foglalta el, ráadásul neki „negyvennyolcas múltja” is volt. 1814-ben a Pápához közeli Békáson született, ahol apja a Békássy-uradalom gazdatisztje volt. Pápán, Győrben, majd Pesten tanult, 1837-ben szentelték pappá. 1847-ben Pestre került, ahol a szószéken is kiállt a forradalom mellett, amit egyházi elöljárói nem néztek jó szemmel. A gyújtó hangú beszédei és Kelj föl magyar nép! címmel megjelent verse miatt a szabadságharc leverése után el kellett hagynia a fővárost. A szülőfalujához közeli Felsőiszkázra küldték helyettes lelkésznek. Iszkázon élt akkor is – igaz, már plébánosként –, amikor 1861-ben megválasztották országgyűlési képviselőnek. Deák Ferenc pártjának híve volt 1865-ben is, amikor újra mandátumot nyert.

Pap volt és politikus, de szólnunk kell irodalmi tevékenységéről is. Püspökelődeinek is jelentek meg könyvei, írásai, de azok szinte kizárólag egyházi munkák voltak. Szabó ezen a területen is különbözött tőlük. Ő közvetlenül az olvasni tudó közönséghez kívánt szólni. Már 1848-ban is ez volt a célja, amikor megalapította a Katholikus Néplapot. Teológiai értekezései és gyászbeszédei mellett elbeszélésgyűjteményeit is kiadták. 1869-ben a Tudományos Akadémia nyelv- és széptudományi osztálya tiszteletbeli tagjává választotta.

Amikor Szombathelyre jött, mindjárt iskolaépítésbe kezdett. A Kirchmayer Károly tervezte „katholikus főelemi tanoda” a Hollán Ernő utcában ma is áll. Szabó Imre azt szorgalmazta, hogy az egyházmegyéjében élő nemzetiségiek tanuljanak meg jól magyarul. A magyarosodással kapcsolatos elvárásaiban talán nem volt mindig következetes, de fontosnak tartotta, hogy a híveivel megértsék egymást, hozzájuk az anyanyelvükön tudjon szólni.

A korabeli híradások szerint megtanult horvátul és vendül. (A németnyelv-tudás egy magyar főpapnál már akkor is természetesnek számított.) A különböző felekezetűek közötti párbeszéd híve volt. Az ő idejében Szombathelyen még kevés protestáns élt, de a zsidóság száma egyre gyarapodott. Az új zsinagóga felépítését nemcsak téglaadománnyal segítette, hanem annak az avatásán is részt vett. Ez akkor nagy jelentőségű és ritka gesztusnak számított.

A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága 1841-ben alakult. A jelentős kulturális és tudományos eseménynek számító vándorgyűléseit két-három évente, lehetőség szerint mindig más településen rendezték meg. A szombathelyi gyűlés volt a sorban a huszonegyedik. A nagytemplomban ekkor rendezték meg az első Foucault-inga-kísérletet, amelyre az egyik résztvevő így emlékezett vissza: „Nekünk a fővárosból Szombathelyre kellett menni, hogy e nagyszabású kísérlet szemlélésében gyönyörködhessünk. Párizst kivéve, ahol Foucault a Pantheon kupolájában csinálta, alig hiszem, hogy a szombathelyihez hasonló módon lett volna más helyen bemutatva. (…) Mi kellett hozzá: egy fennkölt szellemű püspök, aki a székesegyház gyönyörű kupoláját rendelkezésre bocsátotta.”

Szabó Imre 1881-ben halt meg. Nevét a bevezetőben együtt említettük Hollán Ernőével. Bár eltérő pályát választottak, életük, sorsuk mégis több helyen egybekapcsolódott. Békás – ahol Szabó Imre megszületett – lett később Hollán Ernő nyughelye.

Kiemelt képünkön: Szabó Imre-portré 1881-ből, az Ország-Világ című lapból