Stuvik, avagy a kiválasztottak – Vajon kiből lehetett légiutas-kísérő a nyolcvanas évek elején?

Azt, hogy mennyire szükség volt a nyolcvanas évek elején a stewardessekre, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Vas Népe is hat hasábon foglalkozott a témával. 1981 elején körülbelül 200 „stuvi” mellé kerestek munkatársakat. Nem csak hölgyeket, hiszen az akkori létszám egyharmadát is már férfiak tették ki.

A legfontosabb kérdés az volt, hogy hogyan lehet valakiből stewardess. Időnként a Malév meghirdette a lapokban, hogy van felvétel, amelyre a jelentkezési feltételek az alábbiak voltak: érettségi, az alsó korhatár húsz év, a felső harminc, egy középfokú nyelvvizsga, és meg kellett felelni a szigorú orvosi, illetve alkalmassági követelményeknek is. Ezenkívül állandó vagy ideiglenesen bejelentett budapesti lakosnak kellett lenni.

Aki megfelelt és túljutott a felvételi vizsgán, azt a Malév (feltételezve, hogy a hallgató el is végezte a tanfolyamot) státuszba vette. A három hónapos tanulási idő alatt 2400 forintos fizetést kaptak.

A leendő utaskísérők különleges osztályban tanultak: mintha csak repülőgépen lettek volna. Az oktatóteremben imitált, a gépen található fedélzeti és biztonsági berendezéseken elsajátíthatták a hallgatók a gyakorlati ismereteket. A repülőgépek belső terével azonos helyszín két részből állt: az előkészítő vagy konyhai részből, de megtalálhatták az akkori három utasgéptípus (TU–134, TU–154 és TU–154B) valamennyi kap­csolóberendezését is. Ez a modellváltozat tartalmazta a fedélzeti biztonsági berendezéseket, tájékoztató-hívó rendszereket, s itt az első osztályú fedélzet utaskiszolgálását is lehetett gyakorolni. Az utas­üléssor pedig az utasok között a repülés közbeni mozgás elsajátítását segítette elő.

1981 áprilisában 20 hallgatója volt a Malév tanfolyamának. Többségük lány, de 3-4 leendő stewardot is lehetett látni közöttük. Lelkesek voltak, telve várakozással, reménnyel. És bár buzgón jegyzetelték a meteorológiai óra anyagát, a szünetben mégis csak a repülés volt a téma. Néhányan már régi malévesek voltak (diszpécserek, jegykezelők), a többségük azonban más munkaterületről érkezett. Aki ott volt, a kiválasztottak közé tartozott.

Kiemelt képünkön: A hallgatók lelkesek voltak, tele várakozással